„Vajdasági ruszinok” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
== Történetük ==
 
Kúlán, [[1751]]. [[január 17.|január 17]]-én Redl Ferenc József<ref>Az iratokon: "Francis: José: de Redl"</ref>, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] által a [[bácska]]i kamarával megbízott adminisztrátor, aláírta azt a szerződést<ref>Az irat fennmaradt, latin-magyar "vegyesnyelven" íródott. Lásd: Kalocsai Érseki Levéltár, Kalocsa. A bácskaiAz adminisztratúra egyébirataitegyéb iratait lásd: Informationes cameralis administrationis Bacsiensis 1746-1772.</ref>, amelyben jóváhagyta 200 unitus (bizánci rítusú katolikus) család betelepülését a [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaságba]]. Azóta ezt a napot a vajdasági ruszinok különösen jeles dátumként tartják számon.
 
A településalapítás folyamatát dr. Bárth János múzeológus, néprajzkutató dolgozta fel levéltári forrásokra hivatkozva az "Egy bácskai ruszin falu, Keresztúr, telepítése a XVIII. század közepén" című tanulmányában, amely 1991-ben<ref>Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvi Bertalan tiszteletére. (Budapest 1991), pp. 307-310.</ref>, 2001-ben<ref>Bácsország, vajdasági honismereti szemle, 2001. évi 5-8. szám, pp. 14–15.</ref> és 2005-ben<ref>Kétvízközi népismeret. Tanulmányok a Duna–Tisza közéről. (kiad. Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa 2005), pp. 519–522.</ref> jelent meg.
 
Rédlt 1749. március 8-án bízták meg a bácskai adminisztrációval<ref>Grassalkovich Antal kamaraelnök "jól választotta meg munkatársait. Megfelelően, hajlamaik és képességeik szerint foglalkoztatta őket. [[Franz Joseph Redl]]t, a Bács megyei telepítésekben legkorábbi munkatársát még III. Károly korából örökölte, de a birtokigazgatóból kamarai tanácsossá előlépett, polgári származású cseh-német hivatalnokot jól tudta mozgatni. Őt, helyismerete nélkülözhetetlenné tette számára. Redl azonban 1763. november 25-én Győrött, útban Pozsony felé, hirtelen meghalt." / Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal, hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllő, 1997), p. 67.</ref>, s 1750. július 3-án kapott engedélyt arra, hogy székhelyét áthelyezze [[Zombor]]ba.