„William Thomson (matematikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Munkássága: ]] |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
84. sor:
Mélyen felháborította, hogy [[Charles Darwin]] legalább {{szám|300000000}} évesre becsülte a [[Weald]] mészköveit, jóval idősebbre, mint amennyinek ő a Napot gondolta.
: ''Mit gondoljunk hát az olyan geológiai becslésekről, amelyek szerint {{szám|300000000}} év kellett „a Weald letarolásához”? Mert vajon mi a valószínűbb? Az, hogy a Nap anyagának fizikai állapota 1000-szeresen különbözik a laboratóriumainkban előforduló anyag feltételezett dinamikájától, vagy pedig az, hogy a viharos tenger és a szűkületekben kialakuló, rendkívül heves árapály 1000-szer gyorsabban pusztítja a mészkősziklákat a Darwin úr szerinti évszázadonként 1 [[inch]]nél?'' — háborgott replikájában.<ref>[[John Gribbin]]: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. {{ISBN
A [[hőelektromosság]]ot vizsgálva fedezte fel [[Thomson-jelenség]]et. Az ideális, veszteség nélküli rezgőkör rezgésidejét az ugyancsak róla elnevezett [[Thomson-képlet]]tel írta le.
90. sor:
Miután megismerte [[Hermann Ludwig von Helmholtz]] 1854-ben megfogalmazott elképzelését arról, hogy a Nap energiája gravitációs eredetű; a csillag zsugorodásából és tömörödéséből származik, 1860-ban ehhez az elképzeléshez is elkészítette a részletes számításokat, és arra jutott, hogy a gravitációs energia mintegy 10–20 millió évig képes biztosítani a napsugárzás jelenlegi szintjét. A zsugorodás—tömörödés matematikai modelljét 187-ben mutatta be a [[Brit Királyi Intézet]]ben ''(Royal Institution of Great Britain)''. Az ennek eredményeként kapott, úgynevezett [[Kelvin–Helmholtz-időskála]] ma is használatos a csillagfejlődés fúzió előtti szakaszának leírására, amikor a csillag saját súlya alatt lassan összehúzódik, és a hővé alakuló helyzeti energiát kisugározza. Kelvin számítása szerint ehhez elegendő, ha a csillag átmérője évszázadonként mindössze egy fél métert csökken, és ez a gravitációs zsugorodás 20–30 millió évig termel annyi hőt, mint amennyit a Nap kisugároz. Ehhez az álláspontjához a geológusok és az evolúcióbiológusok érvei ellenében is mereven ragaszkodott. Még 1889-ben is ezt írta:
'': Úgy gondolom, elhamarkodott lépés lenne valószínűnek feltételezni, hogy a Föld múltjában a nap húszmillió évnél régebben ontja rá a sugarait, mint ahogy azzal sem számolhatunk, hogy öt- vagy hatmillió évnél több időnk van hátra.''<ref>J. Burchfield, 1975: Lord Kelvin and the Age of the Earth. MacMillan, London. — idézi [[John Gribbin]]: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. {{ISBN
| |||