„Páncél” változatai közötti eltérés

[[Kép:Cliffordarmor.jpg|bélyegkép|Sir George Cliffordnak (1558–1605), Cumberland grófjának páncélzata (Metropolitan museum)]]

[[Kép:Dresden-Zwinger-Armoury-Armor.13.JPG|bélyegkép|16. század végi fekete-fehér vértezet, jellemzően a Landsknecht használta. A vért alatt viselt páncéling, a megmunkálás és a díszítés, valamint a szegecsekkel használhatatlanná tett lándzsatámasz-rögzítő lyukak alapján valószínűleg gyalogsági tiszt vagy gyalogos szolgálatot ellátó nemes felszerelésének része. A sisak késői fél-zárt burgonet, a nyak és a vállak védelméről munion ''(gallér integrált rákozott vállvérttel és rákozott nyakvérttel)'' gondoskodik, a mellvért tappelbrust típusú. A tasselek ''(comblapok)'' térdig érnek, de a térdet nem védik, ami, csakúgy, mint a szokatlanul széles ágyékkivágás, tovább valószínűsíti a gyalogsági használatot. A konzisztens díszítés miatt a vért egyértelműen nem kompozit, azaz az elemek eredetileg is egy felszerelést alkottak. Drezda, Zwinger]]

A '''páncél''' jellemzően, de nem kötelezően merev anyagból készült védőfelszerelés. A lemezvértek elterjedésétől ''(14. század)'' megkülönböztetünk csata- és tornavérteket, valamint garnitúrás ''(azaz különböző, variálható elemekkel rendelkező)'', teljes, háromnegyedes, kétharmados, fél és részleges páncélt. Az említett garnitúrás vérteken belül megkülönböztetünk kis és nagy garnitúrát, utóbbit gyakorlatilag minden lehetséges szerepre ''(könnyű- és nehézgyalogság, kopjás lovasság, lőfegyveres lovasság, különböző szabályok szerinti sport- és ügydöntő viadalok, stb)'' át lehetett alakítani a kiegészítő elemek változatossága miatt, míg az előbbi csak 2-3 szerepkörre volt alkalmas.

Mivel a felhasznált vértek minőségét, díszítettségét és formáját a vevő ízlése, igényei, anyagi lehetőségei, az aktuális divat és a mesterember képességei befolyásolták, lehetetlen tökéletesen pontos kategóriákat létrehozni, azaz szinte minden szabály alól van legalább egy kivétel.