„Székelyföld történelme” változatai közötti eltérés

A székely [[etnikum|nép]] eredete sok vitát kavar mind a tudósok, mind pedig maguk a székelyek között. Egyesek szerint a székelyek mindig is [[magyarok|magyar etnikumúak]] voltak, a [[kultúra|kulturális]] eltérések okai pedig a földrajzi-történelmi elkülönülésben keresendők. Emellett a legkülönbözőbb elméletek születettek meg,<ref>{{hiv-web |url=http://mek.oszk.hu/02200/02254/02254.htm |cím=Kordé Zoltán: A székelykérdés története |elérés=20140208 |formátum=htm |kiadó=Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)}}</ref> amelyek sorra származtatják a székelyeket a bolgár [[eszkil]]ektől,<ref>{{CitPer|szerző=Nagy Géza |cím=A székelyek és a pannóniai magyarok |periodika=Ethnographia |év=1890 |hónap= |nap= |oldal=178}}</ref><ref>{{cite book |author=Györffy György |authorlink=Györffy György |title=Tanulmányok a magyar állam eredetéről |publisher=Budapest |year=1959 |id= |pages=65-67}}</ref><ref>{{cite book |author=Kristó Gyula |authorlink=Kristó Gyula |title=A székelyek eredete |publisher=Balassi, Budapest |year=2005 |idisbn=ISBN 9789635066179}}</ref> a hunoktól,<ref>{{CitPer|szerző=Szabó Károly |cím=A „székely” nemzeti névről |periodika=Századok |év=1880 |hónap= |nap= |oldal=410}}</ref><ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=A székelyek származásáról és intézményeiről |publisher=MTA, Budapest |year=1888}}</ref> az [[avarok]]tól,<ref name="SGy1899">{{CitPer|szerző=Sebestyén Gyula |cím=Az avar-székely kapcsolat emlékei |periodika=Ethnographia |év=1899 |hónap= |nap= |oldal=1-25}}</ref><ref>{{CitPer|szerző=Pais Dezső |cím=A magyarsággal kapcsolatos IX-X. századi népelemek és népmozgalmak |alcím=A székelyek eredetéhez és a székelység kialakulásához |periodika=Magyar Nyelv |év=1967 |hónap= |nap= |oldal=71-73}}</ref> a késő-[[avarok]]tól,<ref>{{cite book |author=László Gyula |authorlink=László Gyula (történész) |title=Őstörténetünk |publisher=Tankönyvkiadó, Budapest |year=1983 |idisbn=ISBN 9631768767}}</ref> sorolják be őket a [[kabarok|kavarok]] közé<ref name="SGy1899"/><ref>{{CitPer|szerző=Pauler Gyula |cím=Néhány szó hadi viszonyainkról a XI-XIII. században |periodika=Hadtörténeti Közlemények |év=1888 |hónap= |nap= |oldal=501-526}}</ref><ref>{{cite book |author=Kristó Gyula |authorlink=Kristó Gyula |title=A székelyek eredete |publisher=Balassi Kiadó, Budapest |year=2005 |pages=65 |idisbn=ISBN 9789635066179}}</ref> vagy tartják őket magyar eredetűeknek<ref>{{CitPer|szerző=Hunfalvy Pál |cím=A székely kérdéshez |periodika=Századok |év=1881 |hónap= |nap= |oldal=195}}</ref> és a [[kultúra|kulturális]] eltérések oka a [[hegység|hegyvidéki]] elszigeteltség.

A [[milkói püspökség|milkóviai püspökség]] levelei között, melyek 1096-1228 között íródtak, található egy oklevél, mely arról szól, hogy a székelyek már 1089-ben a jelenlegi Székelyföldön laktak.<ref>{{cite book |title=[[Benkő József (teológus)|Benkő József]]: Milkovia, sive antiqui Episcopatus Milkoviensis |language=latin |authorlink=Benkő József |publisher=Kurzböck, Bécs |year=1781 |pages=55-57}}</ref> Ennek ellenére a történészek egy része azt állítja, hogy a székelyek többsége csak később jelenik meg ezen a területen, sőt voltak, akik megkérdőjelezték a levél datálását, mint Szabó Károlyt, a ''Székely Oklevéltár'' I. kötetének szerkesztője,<ref name=lpp>{{hiv-web |url=http://www.sigillum.hu/rendszerek/tudomany/lorincz-puspok-levelenek-pere/ |cím=Lőrincz püspök levelének pere |elérés=20140125}}</ref> ellenben nem kérdőjelezi meg a levél eredetiségét, mint mások. László K. Ferenc, ''Lőrincz püspök levelének pere'' írásában alátámasztja, hogy miért fogadható el a keltezés, illetve ezáltal azt is alátámasztja,<ref name=lpp/> hogy a székelyek hamarabb vették birtokukba, mint azt ahogy egyes történészek állítják: a [[13. század]] végéig. Templomai többségének alapító levelei ekkor vagy ennél korábban keltezettek, de tény, hogy ''Telegdszék'' (a későbbi Udvarhelyszék) székelyei a 12-13. században vándoroltak oda a mai [[Bihar megye]] területéről ([[Székelyhíd]], [[Mezőtelegd|Telegd]], [[Székelytelek]]).<ref>{{cite book |author=László László |coauthors=Vincze Zoltán |title=A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai (tankönyv) |publisher=Stúdium könyvkiadó, Kolozsvár |year=1999 |pages=55-57 |idisbn=ISBN 9735422225}}</ref>

[[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] miniszterelnök [[1848]]. [[május 19.|május 19]]-én felhívást intézett a fegyveres székelységhez, hogy a szerbek és horvátok ellen Szegeden alakítandó magyar táborba jöjjenek. A miniszterelnök a [[csíkszentgyörgy]]i [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándort]] és [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]]öt indította bizalmas küldetéssel s nyomatott felhívásokkal a székelyek közé, mely felhívásokat a nép lelkesedéssel fogadott.<ref name=szkl162>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=162}}</ref> A székely nép lett Erdélyben az „egyetlen biztos védőgát, melyen a reakció áradata megtört”, s mely mindvégig híven kitartott a szabadság és az új alkotmány védelme mellett. A képviselőház [[1848]]. [[szeptember 19.|szeptember 19]]-i ülésében határozatban kimondta, hogy „a székely katonaságot terhelő törvénytelen és sérelmes határőrrendszert megszünteti, s őket a haza más polgáraival ugyanazon katonai terhek alá tétetni rendeli”, ezzel jelezve, hogy a székelyektől nem csak áldozatot kívánják, hanem régi sérelmeiket is orvosolják.<ref name=szkl162/> Az [[1848]]. [[október 16.|október 16]]–[[október 18.|18]]-án megtartott [[agyagfalvi gyűlés|Az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen]] mondta ki a mintegy {{szám|60000}} egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány és az [[Áprilisi törvények#Erdély és a Partium Magyarországhoz csatolása|Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény]] mellett. A békésen indult gyűlésen 17-én elterjedt a híre, miszerint a [[Partium]]ban román népfelkelők magyarokra támadtak, és ez arra sarkallta a jelenlévőket, hogy hadba szálljanak.<ref>{{cite book |author=Hermann Róbert (szerk.) |title=Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története |publisher=Videopont, Budapest |year=1996 |pages=181-183 |idisbn=ISBN 9638218207}}</ref> Az ''agyagfalvi gyűlés'' jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, székelység csatlakozását az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharchoz]].

Az [[őszirózsás forradalom]] után, a [[belgrádi fegyverszünet]] alapján a román hadsereg a [[Maros]] vonaláig kezdett előrenyomulni. Ekkor született meg az önálló [[Székely Köztársaság]] terve a [[Wilson elnök 14 pontja|wilsoni elvekre]] hivatkozva,<ref name=bn-szkt>{{hiv-web |url=http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2003_2-3_12.pdf |cím=Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből |elérés=20140129}}</ref> melyeket végül figyelembe se vettek a béketárgyalások során.<ref>{{hiv-web |url=http://mult-kor.hu/cikk.php?id=15974 |cím=Megszületett Woodrow Wilson, az USA 28. elnöke |elérés=20140125 |dátum=20040913}}</ref> A Wilson-elv szerint – az első [[Székely Nemzeti Tanács (1918)|Székely Nemzeti Tanács]] támogatásával – Székelyföld önálló kis állammá vált volna úgy, hogy néhány vonatkozásban mégis Magyarországhoz tartozzon. Haderejét a nagyrészt reguláris katonaságból épp átszerveződő [[Székely Hadosztály]] adta volna.<ref name=bn-szkt/> A [[marosvásárhely]]i székely nagygyűlés felkarolta a gondolatot, de a [[kolozsvár]]i Magyar Nemzeti Tanács és a budapesti kormány megbízottja ellenezték, mert szerintük túl korai és időszerűtlen volt az ötlet.<ref>{{hiv-web |url=http://www.szekelyfoldert.hu/autonomiakiskate.html |cím=Székelyföld autonómiájának története |elérés=20140126}}</ref> A Székely Hadosztály megkísérelte Magyarországot is megvédeni a megszálló román csapatok ellen, azonban a gyenge felszerelés és a magyar kormány közömbössége miatt eredménytelenül,<ref>{{hiv-web |url=http://www.trianonmuzeum.hu/kiallitasok/6-a-szekely-hadosztaly-honved-harcai-1918-1919.html |cím=A Székely Hadosztály honvédő harcai 1918-1919 |elérés=20140126 |dátum=20110707}}</ref> mivel a [[Károlyi Mihály-kormány]] a pacifista eszméktől vezérelve feloszlatta a magyar hadsereget.<ref>{{hiv-web |url=http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/55.html |cím=Ország hadsereg nélkül (1918) |elérés=20140125}}</ref> A [[Tanácsköztársaság]] idején megpróbálták helyrehozni a hibát, Felállították a [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereget]] és megtámadták a románokat ([[1919-es magyar–román háború]]), az offenzíva azonban csúfosan összeomlott, a román hadsereg pedig megszállta egész Magyarországot. A Székely Köztársaság terve végül ki sem bontakozhatott.<ref>{{cite book |author=Egyed Ákos |title=A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig |authorlink=Egyed Ákos |publisher=Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda |year=2006 |pages=288 |idisbn=ISBN 9789736651601}}</ref>

1946 májusában [[Párizs]]ban a nagyhatalmak megegyeztek [[Erdély]] és [[Székelyföld]] területi hovatartozásáról, majd az [[1947]]. [[február 10.|február 10-én]] aláírt [[párizsi békeszerződések|párizsi békeszerződés]] alapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, újra [[Románia|Romániához]] került.<ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=21 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref>

Az 1948. január 25-én tartott népszámlálás adatai szerint a négy székely megyének (Maros, Udvarhely, Csík és Háromszék) összesen {{szám|740381}} lakosa volt. Udvarhelyen 97,3%, Háromszéken 87,7%, Csíkban pedig 86,9%-os volt a magyar anyanyelvűek aránya. A Mezőség felé terjedő, közel 330 ezres összlakosságú Maros megyében a magyarok csekély többségben voltak (50,8%).<ref>Az 1948. január 25-i népszámlálás adatai. Bukarest, 1948. április 16. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), XIX-J-1-k (Külügyminisztérium, Románia 1945-1964, adminisztratív iratok), 10. doboz. Sz. n. 34/pol. Maros megyében magyar többségűek voltak Marosvásárhely és Szászrégen városok, valamint a marosi, a nyárádszeredai, a mezőbándi járás. A román lakosság többséget alkotott a szászrégeni és a maroshévízi, valamint a tekei és a mezőrücsi járásban.</ref><ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=22 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref>

Az [[1950]]. [[szeptember 6.|szeptember 6]]-án életbe lépett 1950/5. számú törvény, amely megszüntette a két világháború között francia mintára kialakított közigazgatási rendszert (falu–község/város–járás–megye) és bevezette a szovjet mintára szervezett területi felosztást (község/város/municípium–rajon–tartomány). A reformot előkészítő szakértői anyagot a román kommunista vezetés részére Moszkvában készítették elő, és a [[Szovjetunió]]ból már románra fordítva küldték Bukarestbe.<ref>Arhivele Naționale Istorice Centrale (ANIC), fond Comitetul Central al PCR (fond CC PCR), Cancelarie, dosar 32/1950 és 81/1950.</ref><ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=22-23 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref> A közigazgatási reform Erdély területén ugyanis 11 tartomány jött létre, ebből 9 román többségű volt. A négy „székely megyét” két tartományra osztották: Sztálin tartomány [[Brassó]] székhellyel (''a város nevét 1950-ben Sztálinvárosra változtatták'') és Maros tartomány [[Marosvásárhely]] központtal. Csík megyét például úgy osztották ketté, hogy Gyergyó vidéke Maros tartományhoz, míg Csík és Udvarhely Sztálin tartományhoz került. A régi Maros megyéhez ugyanakkor a román Balázsfalvát és a vegyes, de román többségű Dicsőszentmártont csatolták.<ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=25 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref>

Szovjet nyomásra [[1952]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] létrehozzák a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló [[Magyar Autonóm Tartomány]]t [[Marosvásárhely]] székhellyel,<ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=42-44 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://erdely.ma/autonomia.php?id=136612&cim=45_eve_szuntettek_meg_a_maros_magyar_autonom_tartomanyt |cím=45 éve szüntették meg a Maros Magyar Autonóm Tartományt |elérés=20140125 |dátum=20130301}}</ref> ahol a magyarság száma meghaladta a {{szám|564000}}-et (76,9%).

Az [[1956-os forradalom]] hatására Erdélyben is szervezkedések kezdődtek, amelyet a [[Securitate]] hamar felszámolt, majd rengeteg magyar személyt elítéltek, sokan közülük a börtönben haltak meg, másokat szökés közben lőttek agyon.<ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=333-335 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref> [[1958]]. [[szeptember 1.|szeptember 1]]-én 10 személyt pedig kivégeztek, közülük 9-en magyarok voltak, nagyobbrészt székelyek.<ref>{{hiv-web |url=http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=68855 |cím=Felmentették Szoboszlay Aladárt és 56 társát |elérés=20140125 |dátum=20100517}}</ref>

[[1960]]-ban e tartomány területét megkurtították ([[Háromszék]]et elcsatolták), ekkor jött létre a [[Maros-Magyar Autonóm Tartomány]]. Az átszervezéssel a magyarok száma {{szám|473000}}-re (61,1%) csökkent, a románok száma {{szám|147000}}-ről {{szám|266000}}-re nőtt, az adminisztratív intézkedések nyomán.<ref>{{cite book |author=Stefano Bottoni |title=Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960) |publisher= Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda |year=2008 |pages=418-420 |idisbn=ISBN 9789738468801}}</ref>