A '''narthex''' a [[ókeresztény építészet|kora keresztény]] és a [[bizánci építészet|bizánci]] [[bazilika]]építészetben a bejáratnál, az [[átrium]] és a [[főhajó]] között kialakított [[előcsarnok]], a hosszház tengelyére merőleges, keresztirányú tér. Kifelé [[portikuszoszlopfolyosó|portikusszerűen]] nyitott volt. A főhajóba egy díszes, háromnyílású kapuzaton vagy [[árkád (építészet)|árkádívnyíláson]], a [[tribelon]]on lehetett belépni, de többnyire a [[mellékhajó]]k felé is nyíltak ajtók. Gyakran kettő, egy külső ''(exonarthex)'' és egy belső folyosóra ''(ezonarthex)'' tagolódott. Eleinte fontos szerepet töltött be a [[liturgia|liturgiában]]: itt gyülekezhettek és kísérhették figyelemmel a szertartásokat a vezeklő bűnösök és a [[katekumenek]], azaz a keresztség felvételére készülő kereszteletlenek. A későbbi korok, a középkor és újkor templomépítészetében is gyakran ''narthex'' néven említik a főhajótól elkülönülő előcsarnokot, így például a [[vatikán]]i [[Szent Péter-bazilika]] esetében is.