„III. Ahmed oszmán szultán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
a link
52. sor:
Újabb háborúra csak a svéd király eltávozása után, [[1714]]-ben került sor: mégpedig [[Velencei Köztársaság|Velencével]], amely nem érte be az [[1698]]-ban elnyert Moreával, hanem [[Korfu]]ra és [[Kréta (sziget)|Krétá]]ra is áhítozott.<ref name=pallas/> {{forr|szöveg=Ahmed szerencsétlenségére több európai állam (a [[Pápai Állam]], [[Portugália]], a [[Máltai Lovagrend]]) is fegyveresen lépett fel ellene. [[1716]]-ban a [[Habsburg Birodalom]]mal is konfliktusba keveredett, s a [[Savoyai Jenő]] vezette csapatok támadást indította a temesvári hódoltság felszámolására. Ahmed, aki korábban nem élt József ajánlatával, ekkor mégis úgy döntött, hogy [[A török kiűzése Magyarországról|a török kiűzésekor]] elszenvedett vereségek revánsaként és a régi magyar, valamint horvát hódoltság legalább egy részének visszaállítása érdekében támadólag lép fel a belső magyar területeken. Azonban a háború mindjárt megsemmisítő vereséggel indult, mert a [[péterváradi csata|péterváradi csatában]] Savoyai szétzúzta a főerőket, s a török csapatok képtelenek voltak beljebb nyomulni magyar és horvát területen. Ahmed ekkor felvette a kapcsolatokat a [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette emigrációval. Rákóczinak két és fél millió arany költségtérítést ígért hadjárathoz, valamint jelentős török, román és tatár erősítéseket, ha emigráns kurucokból új sereget szervez és betör Magyarországra. Rákóczi elindult [[Franciaország]]ból Törökországba. [[1717]]-ben [[Belgrád|Nándorfehérvár]] újra az osztrákok kezébe került, ekkor Ahmed fel akarta gyorsítani az eseményeket azzal, hogy a [[tatárok]]at és [[Moldva]] vajdáját Erdélybe küldte, amelyek ha eljutnak a [[Duna|Duná]]ig, akkor megoszthatnák a Habsburg erőket. A [[utolsó tatárjárás|tatárok valóban betörtek]], igen sok [[kuruc]]cal együtt, barbár pusztításaik miatt azonban a lakosság nem csatlakozott hozzájuk, hiába igyekeztek a kurucok megnyerni őket ügyüknek. A tatár seregeket a román és magyar parasztok felkoncolták, és a törökök további súlyos vereségeket szenvedtek immár saját területükön.
 
[[Nagy-Britannia Királysága|Nagy-Britannia]] és [[Hollandia]] közbenjárásával sor került a [[pozsareváci béke|pozsareváci békére]] [[1718]]-ban, amelyben Törökország megtarthatta a [[Velencei Köztársaság|Velencétől]] elvett területeket, de végleg le kellett mondjon [[Magyar Királyság|Magyarországról]]}}, viszont [[Kis-OláhországotOláhország]]ot, [[Szerbia]] és [[Bosznia]] jelentékeny részét elvesztették.<ref name=pallas/> A velenceiek Korfut kapták, de Moreát elvesztették; szövetségesük, [[III. Károly magyar király]] a Savoyai Jenő által visszaszerzett [[Pétervárad]]ot, [[Temesvár]]t és [[Belgrád|Nándorfehérvár]]t, valamint az úgynevezett [[temesi bánság]]ot.
 
===Egyéb tettei, trónfosztása, halála===