„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-44-1” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
A fénykorukat a [[harmadidőszak]]ban élt páratlan ujjú patások tizenhét családjából mindössze három érte meg a jelenkort: a [[lófélék]]é, a [[tapírfélék|tapíroké]] és az [[orrszarvúfélék|orrszarvúké]]. A lovak ősei a nyílt, ritkás növényzetű területekhez alkalmazkodtak, ahol a párosujjú patások és más nagy testű növényevők nem éltek meg. Ma a legtöbb ló háziasított, vagy legalábbis háziasított ősöktől származik, még a vadon élő lovak legtöbbje is. Háziasításuk Közép-Ázsiában, a nagyjából 4000 évvel ezelőtt virágzó [[botaji kultúra|botaji kultúrában]] indult meg, majd a mai [[Oroszország|Dél-Oroszország]], illetve [[Mezopotámia]] területén folytatódott.
 
Az első feljegyzések a lovak hadászati célú hasznosításáról szólnak. Az ókori görögök először csak harckocsikatharckocsijaikat vontattakvontatták lóval, később azonban maguk is lóra szálltak. Tudatos tenyésztéssel egyre nagyobb lovakat tenyésztettek ki. Amit, a lovakról tudtaklótenyésztéssel, aztlóidomítással és lovaglással kapcsolatos ismereteiket [[Xenophón]] foglalta össze az i. e. 4. században. A rómaiak patkolták a lovaikat, amit feltehetőleg a [[kelták]]tól vettek át. A [[kengyel (lószerszám)|kengyel]] használatát az [[avarok]] terjesztették el. A [[szarmaták]] már i. e. 365-ben használtak [[nyereg|nyerget]], sarkantyút[[sarkantyú]]t és kengyelt. A nomádoknál, köztük a [[honfoglalás|honfoglaló magyaroknál]] szokásosszokásban volt a lovas temetkezés, amelynek során a lovat eltemették gazdájával. A [[kereszténység]] felvétele után ez a rítus jelképessé vált.<!--Ez mit jelent? Korábban talán praktikus volt?--> A kelták szintén áldoztak lovat, a germánok és a szlávok pedig jósoltak a lovak viselkedéséből.
 
A középkorban átvett kínai találmány, a [[járom]] az erőkifejtés helyét a nyakról a vállakra és a mellrészre helyezte át, ami hozzájárult a ló húzóerejének hatékonyabb kihasználásához. A lovagkorban a legtöbb helyen drága volt a hátasló, de Magyarországon még ekkor is számottevő lópopuláció élt. A lótenyésztés egyik célja a nagy termetű, erős lovak nemesítése lett; a lovagkor után ezekből lettek a főként parádézásra használt barokk lovak. A lovat a spanyolok vitték el Amerikába, ami több indián törzs életmódját megváltoztatta.