„Robert William Seton-Watson” változatai közötti eltérés

1905 őszén [[Bécs]]be utazott azért, hogy tanulmányozza a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] történetét. Ekkor még ''„a magyarok nagy barátjának”'' vallotta magát, de három év múlva 1908 decemberében megjelent könyve, aaz [[Faji problémák Magyarországon|Etnikai problémák Magyarországon]] ''(Racial Problems in Hungary)'' egyértelművé tette ennek az ellenkezőjét. Íróként gondolatait a saját tulajdonát képező a ''[[New Europe (hetilap)|New Europe (Új Európa)]]'' című hetilapban propagálta. [[Kelet-Közép-Európa]] etnikai elvű átrendezésének az ő általa elképzelt vizióját éppen 1918–19-ben mutatta be, amikor a [[központi hatalmak]] vereségével egyidőben [[Antanthatalmak az első világháborúban|a győztesek]] nagyon hasonló módon ezt a gyakorlatba is átültették.

Az első, 1908-ban megjelentett, nagy feltűnést keltő ''„Racial Problems in Hungary”'' (FajiEtnikai problémák Magyarországon) című könyve már részletesen bírálta a magyarországi nemzetiségi politikát (kiemelve az iskolaügyi és [[közigazgatás]]i sérelmeket), a [[választási rendszer]]t és annak módszereit. Emellett szót emelt a sajtóperek, a szervezkedési és gyülekezési jog hiányosságai ellen is, valamint kritikában részesítette az [[Igazságszolgáltatás (egyértelműsítő lap)|igazságszolgáltatást]] is. Ennek ellenére elutasította a Monarchia felbomlásának gondolatát és a problémák megoldását az általános választói jog bevezetésétől, a nemzetiségi jogok betartásától és a nemzetiségeknek adandó kulturális [[Autonómia (szociológia)|autonómiában]] látta. A mű egyik legnagyobb hibája azonban, hogy a jogosnak tekinthető kritikák mellett, az objektivitás hiánya jellemezte. Ezt jól mutatta, hogy már az első lapon [[Andrej Hlinka]] portréja meredt az olvasóra és a többi 42 kép és illusztráció is kizárólag szlovák tárgyú volt. Másrészt kiemelhető, hogy számos valótlanságot, illetve a román és szlovák barátaitól átvett nem ellenőrzött túlzást is tartalmazott. Ilyen volt az is, ahogy kiemelte a ''„zsidók szerepét”'' a nemzetiségek elleni intézkedésekben. Szenvedélyességében már a [[A középkori Magyar Királyság története|középkori magyar]] történelmet is bírálta, valamint nem tett különbséget a magyarosodás és a [[magyarosítás]], illetve a spontán asszimiláció között. Ennek hatására a korábban csodált [[Kossuth Lajos]]t és [[Petőfi Sándor]]t a „nemzetiségét eláruló szlovákként” tüntette fel és hasonlóan ellenszenvvel tekintett a Hunfalvy, a Vámbéry, a Vázsonyi és a Toldy családnevet viselőkre.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=20-21|isbn=9789630582469}}</ref><ref name="Beretzky 23-24">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=23-24|isbn=9789630582469}}</ref>

A magyar sajtó válaszában azonban csak a hibáit és túlzásait emelték ki, arra azonban kevesen gondoltak, hogy a könyvben magát megnevező Seton-Watson célja nem a „leleplezés”, hanem a magyarbarát brit közvélemény megváltoztatása volt. Magyar részről egyedül [[Jászi Oszkár]] vette pártfogásába a kritikai észrevételeinek publikálásáért, akinek ezt levélben meg is köszönte. Ebben Seton-Watson egyben kérte azt is, hogy a tévedéseit vagy a túlzásait javítsák ki. A körülmények ismeretében Jászi felkérte, hogy „„álljon a magyar közönség elé”” a [[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század című folyóiratban]], de erre végül nem került sor. A mű hatása olyan jelentős volt, hogy Seton-Watsont ettől kezdve a „magyar kérdés” elismert szaktekintélyének tekintették. Munkássága, különösen a ''„Racial Problems in Hungary”'', később a brit békedelegáció forrása lett (a [[trianoni békeszerződés]] megalkotásakor). Ez azért is nagy veszélyt hordozott, mert a magyar statisztikákkal egyenértékűnek tekintették, annak ellenére, hogy a magyar elemzők részletesen és számokkal is alátámasztva bemutatták, hogy a témában nem rendelkezett pontos nemzetiségi adatokkal. Seton-Watson ragaszkodott saját nézeteihez és a Magyar Királyság egyes nemzetiségeit érintő, igazságtalannak gondolt fajietnikai politikát szerette volna feltárni.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4"/><ref>{{cite journal |url=http://epa.oszk.hu/02600/02602/00001/pdf/EPA02602_danubian_review_1934_01_01-03_aug.pdf |title=Danubian rewiew |accessdate=2015-07-01 |journal=Pesti Hirlap |language=angol |year= 1934 |mounth=augusztus}}</ref><ref name="Beretzky 21-22">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=21-22|isbn=9789630582469}}</ref>

Művei a magyarságról csekély ismeretekkel rendelkező brit olvasókhoz is eljutottak. Írásai nagy feltűnést keltettek [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]], valamint más külföldi országokban és ellentmondásos fogadtatásban részesültek. Összességében azonban kijelenthető, hogy a brit sajtó nagyobb része meggyőzőnek találta a „vádiratát”írását, és ezzel átformálta a közvéleményben sikerült megrendítenie a Magyarországról kialakított, korábbi inkábbkialakult kedvező képet. Seton-Watson végül elérte, hogy: a britek a 20. század első évtizedének végén már korrupt és nemzetiségeit kíméletlenül elnyomó népnek látta a magyart. Ezt Magyarországon is érezték és a két fél között az ellentét csak tovább nőtt. Seton-Watson, ha bírálatot kapott, akkor a véleményét kitartó makacssággal védelmezte. Az [[első világháború]] kitöréséig Seton-Watson érzelmei még nem vettek radikális fordulatot az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] integritását illetően. A [[Német Birodalom]]tól való félelmei miatt arra a következtetésre jutott, hogy szükség van egy erős, a nyugati hatalmakkal együttműködő, egységes közép-európai országra. Ennek következtében a magyarokkal szembeni ellenségességeellenérzése részben annak tudható be, hogy - nézete szerint - ezen elképzeléseit a magyar politikai vezetők által támogatott önállósodási törekvések veszélyeztették.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 25">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=25|isbn=9789630582469}}</ref>

Meggyőződésében és ellenérzéseiben megerősítette [[1909-es boszniai válság]] során a hírhedt [[1909-es zágrábi hazaárulási per]] is. Ebben az osztrák hatóságok 33 főt ítéltek börtönbüntetésre hamis bizonyítékok alapján. Ezt decemberben az ugyancsak nagy vihart kavaró [[Friedjung-per]] követte, amely során bebizonyosodott, hogy [[Heinrich Friedjung]] osztrák történész hibázott, mivel nem járt el körültekintően a korábbi per bizonyítékainak vizsgálata során. Seton-Watson a történteket "egyenesen gonoszságnak" tartotta. Ebben az időszakban szoros kapcsolatot épített ki a [[Pánszlávizmus|délszláv egységet]] támogató [[horvátok]]kal is. Az 1911-ben kiadott délszláv helyzetet elemző művéhez a következő ajánlást írta: ''„annak az osztrák államférfinak, aki a szükséges tehetséggel és bátorsággal rendelkezik”.'' A délkelet-európai nemzetiségi feszültségek magukra vonták a nagyhatalmak érdeklődését is, mivel [[Bosznia-Hercegovina 1908-as annexiója]], valamint az [[első Balkán-háború|első]] és [[második Balkán-háború]] egy esetleges, általános európai konfliktus lehetőségére hívták fel a figyelmet. Az ugyancsak 1911-ben kiadott „Korrupció és reform Magyarországonban” a választási visszaélések bemutatása mellett ismét a szerző elfogultságát mutatja az, hogy ezekben is csak a nemzetiségellenességet látta. Jászi az elismerő szavak mellett felhívta a figyelmét ezen tévedésére. Seton-WatsonSkót progresszív-liberálisként,származásából amelyreés hatástpuritán gyakoroltbeállítottságából skótis származásaadódóan ésSeton-Watson puritán beállítottságaprogresszív-liberálisként a monarchia föderalizálásáért (trialista szövetségi rendszerré történő átalakításáért) és a közélet demokratizálásáért szállt síkra. Ebben hathatós segítségre lelt barátjában, [[Wickham Steed]] személyében<nowiki/>ben. Egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki a cseh [[Tomáš Garrigue Masaryk]]kal, aki jelentős szerepet játszott a hatóságok bírálatában a zágrábi perek során. Seton-Watson a világháború előestélyén Európai Szemle néven egy negyedéves folyóiratot szeretett volna kiadni, amely irodalmi, művészeti és zenei tárgyú lett volna. Ebben a magyarokkal, a szlovákokkal, a románokkal, a németekkel, a ruténekkel és a szerbekkel kapcsolatos témák szerepeltek volna. A skót történész valóban jóhiszemű kampányát azonban román és szláv soviniszták a magyar nép lejáratására használták fel, amit Jászi Oszkár jelzett is a barátja felé. Az 1914 novemberére tervezett lap végül nem jelent meg.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 25" /><ref name="Britannica online: Heinrich Friedjung">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/220137/Heinrich-Friedjung|author=Britannica online|title=Heinrich Friedjung|accessdate=2015-06-06}}</ref><ref name="Mark Biondich">{{cite book|last=Biondich|first=Mark|title=Stjepan Radić, the Croat peasant party, and the politics of mass mobilization, 1904-1928|publisher=Univerity of Toronto Press Incorporated, Toronto|year=2000|pages=96|isbn=0-8020-8294-7}}</ref><ref name="Beretzky 26-28">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=26-28|isbn=9789630582469}}</ref>

*''Racial Problems in Hungary (1908)'' (FajiEtnikai problémák Magyarországon)

1918 őszén brit részről még mindig több elképzelés létezett a Monarchia jövőjét illetően. Októberben az anyai ágon magyar származású [[Leopold Amery]] álláspontja szerint Magyarországról csak Horvátország vált volna le. Ezzel szemben állt Seton-Watson 1918. decemberi elképzelése, amely (csakúgy mint a világháború folyamán) a „nemzetállamok” létrejöttét támogatta és ahol ettől eltért ott mindig Magyarország kárára tette. Bár Seton-Watson maga a [[Párizs környéki békeszerződések]] során magánszemélyként volt jelen, de amikor az új határokat tárgyalták, a Monarchia utódállamai esetében tanácsaira igényt tartottak. Így jelentős szerepet játszhatott a [[trianoni békeszerződés|trianoni magyar határok]] kialakításában. Különösen jelentős hatást gyakorolt a határkijelölő bizottságokban résztvevő honfitársaira, [[Alan Leeper]]re és [[Harold Nicolson]]ra, akik hozzá hasonlóan rendkívül magyarellenes beállítottságúak voltak. A magyarokat barbár, pusztító, [[turán]]i törzsnek tekintő Nicolson később elismerte, hogy Seton-Watson nélkül „egy lépést sem tettek”. Seton-Watson párizsi tevékenységét jelentősen segítette barátja Wickham Steed is. Az ajánlások kidolgozása során az amerikaiak az etnikai elvet követték volna, de a britek végül az „országcsinálás lázában égve” az utódállamok stratégiai és gazdasági érdekeit helyezték előtérbe. A brit álláspontra nagy hatással volt Seton-Watson 1908-as FajiEtnikai problémák Magyarországon című műve is, amelyet a brit delegáció alapműként használt.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Cartledge 2">{{cite book|last=Cartledge|first=Bryan|title=Trianon egy angol szemével|publisher=Officina '96 Kiadó, Budapest|year=2009|pages=81-82|isbn=9789639705623}}</ref><ref name="Cartledge 3">{{cite book|last=Cartledge|first=Bryan|title=Trianon egy angol szemével|publisher=Officina '96 Kiadó, Budapest|year=2009|pages=84|isbn=9789639705623}}</ref><ref name="Romsics 1">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=26|isbn=9789639705623}}</ref><ref name="Romsics 52">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=52|isbn=9789639705623}}</ref>