|
== Életciklusa ==
A nagy szarvasbogár [[szaproxilofágiaXilofágia|szaproxilofágxilofág]] állat, ami azt jelenti, hogy lárvakorában elhalt faanyaggal táplálkozik. [[imágó|Kifejlett]] állapotban [[Fa (botanika)|fák]] – főleg [[tölgyTölgy|tölgyek]]ek, de körte és fűzek]] is – nedveit szívogatja, de nem létfontosságú, hogy táplálkozzon. (Fogságban akár mézzel vagy cukros vízzel is táplálható, amit hosszú, nyaló-szívó szőrösszájszervével szürcsöl állkapcsávalfel.) De nem csak a kifejlett állat kötődik a tölgyesekhez, hanem a lárvák is ezt a fát szeretik rágni, leginkább korhadt állapotban. A nagy szarvasbogár a homoki tölgyesek legnagyobb testű bogara. Elsősorban tövisszúró gébics fészke alatt találkozhatunk időnként nagyobb mennyiségű tetemükkel, hiszen ez az erős csőrű madár könnyedén roppantja meg a kemény kitinpáncélt. Kisragadozóink közül a nyuszt, a nyest és alsóa ajkávalhermelin szívis felelőszeretettel fogyasztja a kirajzó és földre pottyanó példányokat, de az elsősorban gyümölcsfogyasztó erdei és nagy pele is képes zsákmányul ejteni.) Nézzünk körül a kertben, mert a sövényeket, farönköket tölgyfát, körtefát, fűzfát, is kedvelik.
A május végén-júniusban megjelenő imágók legfőbb feladata a [[szaporodás]]. Nappal a fatörzseken pihennek és szívogatják a nedveket, majd meleg késő délutáni és esti órákban hangos zúgással szárnyra kapnak és párt keresnek. Repülésük lomha és elég lassú. Ha egy nőstényre több hím is ráakad, látványos harcra kerül sor: a hímek a rágójukkal próbálják megragadni egymást, és az erősebb hím a gyengébbet messzire hajítja. ▼
▲A május végén - júniusban megjelenő imágók legfőbb feladata a [[szaporodás]]. Nappal inaktívak, ilyenkor a fatörzseken pihennek és szívogatják a nedveket, majd meleg késő délutáni és esti órákban szürkületben hangos zúgással szárnyrakezdenek kapnak ésrepülni párt keresnekkeresve. Repülésük lomhanem éstúlzottan biztos, gyakran ütközéssel elégállnak lassúmeg. Ha egy nőstényre több hím is ráakad, látványos harcra kerül sor :, amelynek célja, hímekhogy a rágójukkalfogóként próbáljákhasznált megragadniszarvakkal egymást,megragadják és a hátára fordítsák az erősebbellenfelet hím– avagy gyengébbetéppen messzireledobják egy hajítjafaágról.
Párzás után a hímek hamarosan elpusztulnak; július végén már gyakorlatilag nem találni élő hímeket. A nőstények augusztus közepéig is elélhetnek. A peterakásra készülő nőstény beássa magát a talajba, és minden egyes [[Tojás (biológia)|petéjét]] korhadékból készített kis golyóba rakja a fák elhalt gyökerei mellett. Ezután elpusztul, rendszerint nem is jön már elő a talajból. A peték 2 mm átmérőjűek, belőlük hamarosan kikelnek a piszkosfehér, görbült testű [[lárva|lárvák]], a [[pajor]]ok. Ezek először a korhadékgolyót fogyasztják el, majd rátérnek az elhalt faanyagra. Mivel ennek tápértéke alacsony, fejlődésük is lassú: általában 5 évig fejlődnek a föld alatt, ekkorra már elérik a 10 cm-t is. Utolsó évükben július-augusztusban bebábozódnak, majd néhány hét múlva átalakulnak kifejlett bogárrá, és ebben az állapotban töltik a telet. Ha a talaj kellően átmelegedett, május végén, megfelelően enyhe és párás napon kiássák magukat a talajból. Az elpusztult hím szarvasbogarak tetemei sokáig megmaradnak, főleg a fej és a rágó maradványai évek alatt egy-egy nagyobb fa tövében fel is halmozódhatnak.
A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, ami elég hosszú ideig is elhúzódhat, majd hamarosan, rendszerint július végén elpusztul – ha nem kerül sor párzásra, valamivel tovább él. A nőstények akár augusztus végéig is elélhetnek. [[Tojás (biológia)|Petéiket]] leginkább korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják. A peték 2,25 mm nagyok, melyekből hamarosan kikelnek a piszkosfehér, görbült testű [[Lárva|lárvák]], a pajorok. Ezek eleinte kis földrögökkel táplálkoznak, és csak később, mikor már nagyobbak lesznek, kezdenek el tölgy vagy más fa korhadékát enni. Ám mivel étkük kevéssé tápláló, fejlődésük is rendkívül lassú: általában 5 éven keresztül rágják erős szájszervükkel a faanyagot, ekkorra már elérik a 10 cm-t is, mire ősszel bebábozódnak. A meleg idők elérkeztével bújnak elő a kifejlett egyedek, hogy újrakezdjék a ciklust. A bogár lassú mozgású, és ha a nőstényért való harcban veszít, a győztes hím lelöki a fáról és rá pár percre életét veszti. A kifejlett állatok pár hétig élnek, július végére, augusztus elejére elpusztulnak. A rajzás után az elpusztult szarvasbogarak tetemét, vagy egy-egy fa alatt a fej és rágó maradványait is megfigyelhetjük.<center><gallery>
A kifejlett szarvasbogarakat sok más állat tizedeli. A madarak közül elsősorban a [[varjúfélék]], így a [[szajkó]], a [[szarka]] és a [[dolmányos varjú]] pusztítja, de a [[tövisszúró gébics]] is képes megroppantani a páncélját. Ragadozóink közül a [[róka]], a [[nyuszt]], a [[nyest]] és a [[hermelin]] is előszeretettel fogyasztja a kirajzó és földre pottyanó egyedeket, de az elsősorban gyümölcsfogyasztó [[erdei pele]] és [[nagy pele]] is képes zsákmányul ejteni.
<center><gallery>
Lucanus cervus cervus Larvenstadien.png|Lárvák különböző növekedési stádiumban
Lucanus cervus judaicus Puppe.JPG|Hím egyed bábja
|
