|
[[Fájl:Sindümúzeum (3).JPG|thumb|Magyar képírás a Kárpát-medencében]]
A Csendes óceántól az Őrségig húzódó puszta övezet fejlett kőkorszaki kultúrájában még ősibb előképek alapján használatos volt a képírás, melynek egyik mai, még élő iráshagyománya a székely rovásírás.
== Magyar hieroglif írás ==
Az Írástörténeti Kutatóintézet által összefogott, a székely írás eredetének tisztázását célzó több évtizedes kutatás eredményeképpen adta ki Varga Géza írástörténész a "Magyar hieroglif írás" c. kötetet. Ebben jelent meg a magyar hieroglif írás tudományos alaposságú ismertetése, amelyből az alábbi információk származnak.
Az írás sajátos jellemzőkkel bír a jeleit, a lehetőségeit, az elterjedtségét, a használat módját és a korát tekintve is.
- Jelei. Elsősorban szó- és mondatjeleket használ, amelyek létét az 1500-as években Veit Gailel pozsonyi honfitársunk rögzítette. Ezt Németh Gyula turkológus (Róna-Tas András professzora) közreadta 1934-ben. Simon Péter (ELTE, Írástörténeti Kutatóintézet) is feltételezte, hogy a székely írás előzménye egy vallási kötődésű hieroglifikus írás. E szó- és mondatjelek egy része megtalálható a székely írásemlékeken is, például capita dictionum néven. Más jeleket a népi, uralmi és vallási jelhasználatban, vagy a régészeti emlékeken találunk meg. Máig alkalmazzák a hieroglifákat a hímes tojások készítői és a fazekasok. A néprajztudomány egyes hieroglifákat óvó- védő jelként ismer, ami szintén az egykori vallásos jelentőségre enged következtetni. A hieroglifikus jelhasználat tulajdonképpen máig tart, például a magyar címer kettős keresztje és hármas halma is a magyar hieroglif írás mondatjele (olvasata: Egy országa).
- Emlékei. Az írás ismert példája az énlakai "Egy isten" mondatjel (az unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban). Leghosszabb emléke a karcagi csatkarika és a berekböszörményi gyűrű felirata. Mindegyiken egy-egy ősvallási ima olvasható.
- Lehetőségei korlátozottak. A szójelkészlet szűkössége miatt csak néhány ősvallási jelentőségű mondatot lehet vele rögzíteni. A tiszta szó- és mondatjelek nem rögzítik a szó alakját (ragozását). Kései (de még honfoglalás előtti) emlékein megjelennek a betűk a szójelek végén, a ragok rögzítése érdekében. Ilyen vegyes jelhasználat jellemzi a bodrog-alsóbűi fúvókatöredék "LYUKónak" feliratát (a nagybetűs "lyuk" szó egyetlen szójellel van leírva, a kisbetűs folytatása pedig egy hangot jelölő székely jelekkel).
- A magyar hieroglif írás már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól (Mas d' Azil) Dél-Amerikáig (indián népi jelhasználat).
- A magyar hieroglif írás legkorábbi jelpárhuzamai 15-20 ezer évesek. Népesedési, elterjedési megfontolások alapján a Homo sapiens sapiens 50 000 évvel ezelőtti őshazájában, a Közel-Keleten alakulhatott ki. Ezt támasztja alá a Föld hieroglifa is, amely a négy szent folyót (ezek a Halüsz, Arakszész, Tigris és Eufrátesz) ábrázolja.
== Anatólia ==
* {{cite journal| author = Niederreiter Zoltán| year = 2006| title = A „csillagírás” szimbolikája| journal = Ókor| volume = V| issue = 3–4| pages = 33-37| id = {{ISSN|1589-2700}}}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
* {{cite book| author = Varga Géza| year = 2017| title = Magyar hieroglif írás| id = {{ISBN|978-963-12-4918-7}}}}
{{Portál|Írás}}
| 