* [[Széchenyi fürdő (metróállomás)|Artézi fürdő]] (felszíni állomás, ma Széchenyi fürdő)
* Mexikói út
* A földalatti eredeti végállomása a 463,20 méter hosszú felszíni szakasz végén, a [[Széchenyi gyógyfürdő|Széchenyi fürdő]]nél volt. A vonal a [[Városliget]] Hősök tere és [[Szépművészeti Múzeum]] melletti zöldövezetében, az Állatkerti körút sétányai mellett lépett ki a felszínre, majd az Állatkerti körút vonalát követve haladt tovább a Széchenyi fürdő irányába. Az alagút kijáratától nem messze egy alacsony gyalogoshíd épült átjárás céljából, amely alatt a hajdani földalatti áthaladt, miután a pályát biztonsági okokból korláttal kerítették el. Ez Magyarország első [[vasbeton]] hídja: Brüggerman György tervezte és Wünsch Róbert szabadalmaztatott eljárása szerint épült fel. A híd íveinek támköze 10,6 méter, szélessége 2,6 méter, a közlekedésre felhasználható szélessége 2 méter. Ez a híd technikatörténeti emlék volta miatt a mai napig is áll, de a jelenlegi talajszinthez képest mintegy 1 méterrel lejjebb helyezkedett el az egykori vasúti pálya alatta. A fővonalról ezután egy mellékvonal is leágazott az Állatkerti út (a mai Gundel Károly út) felé, mely iparvágányokkal az Aréna úti (ma Dózsa György út) kocsiszínbe vezetett (ma a [[MÁV Kórház]] található itt), a járműveket a végállomás és a kocsiszín között [[Muki]]k vontatták az Állatkerti úton át. A fővonal ezután ért az ''Állatkert'' állomáshoz, ami nagyjából az Állatkert főbejáratával szemben helyezkedett el. A két peront itt is egy gyalogoshíd kötötte össze. A vonal ezután egy éles jobbkanyarral a Széchenyi fürdő mellé kanyarodott, ahol az ''Artézi fürdő'' nevű fejvégállomás volt, melyet esőtető egészített ki. Mára a vasbeton gyalogoshidat leszámítva minden infrastruktúra eltűnt, amelyek a Millenniumi Földalatti Vasút felszíni szakaszára emlékeztetnének, miután 1973-ban megtörtént a vonal felszín alatti meghosszabbítása (lásd lentebb), az egykori felszíni vonal és megállói helyén napjainkban sétautak és elárusító pavilonok találhatóak.
[[1923]]-ban az addigra már elég leromlott állapotú Földalattit a konkurens villamostársaságok összevonásával megalapult ''Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt)'' vette át és kezdte el a felújítását. [[1924]] és [[1930]] között kicserélték a balesetveszélyes síneket. A járműfelújítás eredményeképpen átállhatott a Földalatti is a felszíni [[villamos]]ok 550 [[elektromos feszültség|voltos]] üzemi feszültségére (korábban a vasút Akácfa utcai telephelyen előállított 350 voltos feszültséget használták). A szerelvényeket egységes sárga színűre festették. Az [[1960]]-tól puritán kinézetű „pótkocsikkal” kiegészítve a régi motorkocsik több mint 70 évig állták a sarat.
