„Hippokratész” változatai közötti eltérés

Hippokratész nemcsak az orvoslás hanem a lélektan területén is az úttörők között állt. Ő volt az első a görögök közül aki a lelket nem nem ''aér''nek (levegőnek) hanem ''pszükhé''nek nevezte.

 

 

Hippokratész kétféle lelket különböztetett meg: egy kozmikusat és egy egyéni lelket. A világlélek az ami az állati testben (az emberében is) rendet teremt (I. 6), úgy hogy a légzés folyamatán „belecsúszik” (I. 25); és bár a világlélek az összes élőlényben megtalálható, némely állatban és az emberben csak a fajra jellemző rész marad meg és működik. Az egyéni lélek tulajdonsága az, hogy gyarapodásra képes: ifjúkorban a többlet a test növekedésére szolgál, öregkorban pedig a kisebbedést szolgálja. A lélek csupán mennyiségében és az általa elfoglalt terület arányában gyarapszik, viszonyaiban és minőségeiben viszont örökké változatlan marad: „''sem természettől, sem kényszer által nem változik''”.