„Kis- és nagybetűk” változatai közötti eltérés

A legtöbb [[nyugati kultúra|nyugati]] nyelv (legalábbis azok, amik a [[latin írás|latin]], [[cirill ábécé|cirill]], [[görög ábécé|görög]], [[örmény ábécé|örmény]] vagy [[kopt ábécé|kopt]] írásrendszert használják) megkülönböztet egymástól kis- és nagybetűs írásmódokat. Sok más írásrendszerben viszont nincs ilyen megkülönböztetés, például a [[grúz ábécé|grúz]], [[héber írás|héber]] és [[dévanágari írás]]okban. Ha egy ábécé ismeri a kis- és nagybetűk fogalmát, az összes vagy csaknem az összes betűjének létezik mindkét formája. A kis-nagybetű páros mindkét tagját ugyanazon betűnek tekintik: megegyezik a nevük, kiejtésük és az ábécé szerinti [[alfabetikus rendezés|rendezésük]] is. Nagybetűs alakkal nem rendelkező betűre sokáig példa volt a német [[ß]] („sárfesz esz” vagy „eszcett”).<ref>valójábanValójában 2008. április 4-én U+1E9E LATIN CAPITAL LETTER SHARP S néven bekerült a [http://www.unicode.org/charts/PDF/U1E00.pdf Unicode 5.1] szabványba</ref> Nagybetűs formában általában két betűvel írják („SS”), mivel eredetileg a „ſs” (egy [[hosszú s]] és egy s) [[ligatúra|ligatúrája]] volt, és mindkettőnek S a nagybetűs alakja. Később önálló betűvé fejlődött. A ß-t néha az „sz” ligatúrájának is tekintik, ami utal ezen mássalhangzó régi kiejtési módjára egyes középkori nyelvi dialektusokban. Az „sz” eredeti ejtésmódját a [[magyar nyelv]] is őrzi. 2017. július óta a német helyesírás hivatalosan használja a nagybatűs alakját, az ẞ-t.<ref>{{CitWeb |url=http://www.rechtschreibrat.com/DOX/rfdr_Bericht_2011-2016.pdf |szerző=Dr. Kerstin Güthert |cím=Bericht des Rats für deutsche Rechtschreibung über die Wahrnehmung seiner Aufgaben in der Periode 2011 bis 2016 |nyelvkód=de |kiadó=Rat für deutsche Rechtschreibung |év=2017 |oldal=7 |elér=2017-11-18 |formátum=PDF |méret=28 }}</ref>