„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

Apollónia ezt követő évszázadai jórészt a múlt homályába vesznek. Annyi bizonyos, hogy bár a város jelentőségét elveszítette, mégsem néptelenedett el teljesen.{{refhely|Gilkes 2009|:49.}} Írott források arról tanúskodnak, hogy a kereszténység a korai századokban, még fénykorában elérte Apollóniát, sőt, az i. sz. 1. században egy bizonyos athéni Ibasziosz itt szenvedett vértanúhalált. Jelentős ókeresztény közösség jelenlétét azonban ebbenebből az időszakbanidőszakból a régészeti ásatások nem igazolták.{{refhely|Ceka 2013|:445–446., 465.}} Annyi bizonyos csupán, hogy Apollónia az i. sz. 5. században már püspöki székhely volt,: a 431. évi [[epheszoszi zsinat]]on Felix püspök, a 451. évi [[khalkédóni zsinat]]on pedig Eusebius püspök képviselte a várost.{{refhely|Kahn 1961|:162.;|Wilkes 1992|:273.;|Jacques 2009|:148.;|Ceka 2013|:443., 445.;|Gilkes 2013|:49.;|Zavalani 2015|:41.}} A város területéről több késő ókori keresztény templom alapjai kerültek elő, ezek egyike a mai kolostor udvarának keleti sarkában állt.{{refhely|Gilkes 2013|:49–50.}} Az 5–6. századra, de még [[I. Iusztinianosz bizánci császár|I. Iusztinianosz]] uralkodása (527–565) előttre datálható feliratok szerint a [[Bizánci Birodalom]] kiterjesztette fennhatóságát az egykori Apollóniára, és védműveit részben megerősíttette. A források arra utalnak, hogy ezek a munkálatok nem állították helyre a város egykori fényét, sőt, az 5. század második felében az apollóniai püspök is áttette székhelyét a közeli [[Büllisz|Byllisbe]], és a 6. századra Apollónia elnéptelenedett.{{refhely|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:446.}}

A későbbi rétegekből szórványosan előkerült agyagedény-töredékek és pénzérmeleletek arra utalnak, hogy a 13–14. században a korábbi Apollóniát ismét jelentősebb népesség lakta. A település központja az erődített kolostor és annak 1220 körül épült [[Szűz Mária-kolostor (Pojan)|temploma]] volt.{{refhely|Ceka 2013|:446.;|Gilkes 2013|:50.}} A 17–19. században a még akkor is nagy számban látható ókori romok jelentősen károsodtak, amikor a környék lakossága – sőt, a [[berat]]i pasa is – építkezéseikhez az ókori romok köveit használták fel.{{refhely|Gilkes 2013|:54.}} 18571858-benban megjelent könyvében [[Hyacinthe Hecquard]]{{Wd|Q13039857}} francia utazó az albán lakta területek római katolikus püspökségeinek sorában említette Apollóniát.{{refhely|Jacques 2009|:209.}}