„Kunitzer Mózes” változatai közötti eltérés

Kunitzer Mózes 1774-ben (zsidó naptár szerint 5534.) született Óbudán, egy szegény zsidó családban. Tanulmányait a hagyományos zsidó iskoláztatás keretei között kezdte, 10–13 éves kora között, a [[bár micvá]] avatásáig Wolf Boskowits rabbi iskoláját látogatta. 1788-ban két forinttal utazott talmudi tanulmányok végett [[Ezechiel Landau]] rabbi [[jesiva|jesivájába]], Prágába, ahol a híres [[maszkil]], [[Baruch Jeitteles]] segítette tanulmányaiban, ezenkívül rendelkezésére bocsátotta hatalmas könyvtárát is, ahol minden szabad percét a [[Biblia]] és a [[rabbinikus kommentár]]ok tanulmányozására fordította.<ref>Reich, Ignaz<strong>,</strong> „Kunizer Moses”, in: <em>''Beth-El: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten</em>'', vol. 1. (Pest, 1856), p. 169.</ref> 1792-től a Breslaui Egyetem hallgatója lett, ahol [[Szekularizáció|szekuláris]] tárgyakat és nyelveket tanult.

Fiatalkori pártfogója, [[Baruch Jeitteles]] - bár korábban tanítványa volt -, nem követte Landau rabbi konzervatív hozzáállását, helyette a híres filozófus, [[Moses Mendelsohn]] követője lett.<ref>https://de.wikipedia.org/wiki/Baruch_Jeitteles</ref> Ez vélhetően komoly hatással volt az ifjú Kunitzer Mózes későbbi újító szellemiségű életútjára is, amellyel sok ortodox kortársa rosszallását vívta ki maga ellen. Istenfélő életvitele és a Talmudban való kivételes jártassága azonban megvédte a komolyabb támadásoktól, nem úgy, mint például kortársát és barátját, [[Chorin Áron]] aradi rabbit.<ref>Turán Tamás, „Kunitz, Mosheh” in: <em>''YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe</em>''</ref> 1796-ra híre visszajutott szülővárosáig, Óbudáig, így a gazdag Kohn Salamon hazahozatta férjül a lányának, és maga mellé vette kereskedelmi vállalkozásába. Kunitzer később önállósodott, és húsz éven át volt kereskedő, több fontos munkáját is ezekben az években írta. Üzlete 1817-ben válságos helyzetbe került, majd 1828-ban csődbe is ment. Innentől fogva párhuzamosan tölti be Budán a rabbi-pozíciót, Pesten pedig tag a rabbinikus bíróságban, egészen 1837. február 2-ai (5597. svát 27.) váratlan haláláig.<ref>Reich, „Kunizer Moses”, p. 175.</ref>

Kunitzer Mózes irodalmi munkásságának elsődleges jelentősége, hogy új, kora számára szokatlan szempontból közelíti meg a rabbinikus irodalmat. [[Isaak Markus Jost]] (1793–1860) történész így jellemzi munkásságát, különös tekintettel az 1815-ben megjelent <em>''Ben Johai</em>'' című fő művére:

<em>''„Talmudi vitákat már korábban is folyton-folyvást jelentettek meg, ezek azonban nem voltak hatással az utókorra. Azonban ezen a területen is megjelent egy széles körben művelt gondolkodó, aki nem elégedett meg csupán annyival, hogy magába szívja a talmudi masszát, és oknyomozást folytasson, hanem azt tette feladatává, hogy a talmudi világ szellemiségének egyes kitűnőségeit közelebbről vizsgálja, és hihetetlen tanultságával feltárja.” </em>''<ref>I. M. Jost, <em>''Kulturgeschichte zur neueren Geschichte der Israeliten von 1815–1845</em>'' (Berlin, 1846), p. 44.</ref>

Maga a mű talmudi tradíciókat és a híres tannaitának, [[Schimon ben Jochai]]nak tulajdonított mondásokat elemzi. Kunitzer a <em>''Zóhár</em>'' eredetisége és Schimon ben Jochai szerzősége mellett érvel, a reform zsidóság körében is elismert [[Jacob Emden]] vitairatát (<em>''Mitpahat szefarim, </em>''1768) cáfolva, ezzel nem kis megrökönyödést okozva sok felvilágosult kortársának.<ref name="Turán, „Kunitz, Mosheh">Turán, „Kunitz, Mosheh”</ref> A kor mindazonáltal azonnal elismerte művét a héber irodalom klasszikusaként, Jost szerint pedig a <em>''Ben Johai</em>'' komoly hatással volt a nem sokkal később kialakuló talmudkritikai iskolára. Hasonló módszert alkalmazott a <em>''Bet Rabbi</em>'' előszavaként megjelentetett életrajzban is, összegyűjtve és rendszerezve a Talmud [[Jehuda ha-Naszi]]ra vonatkozó apró életrajzi adatait.

Ezzel szemben a kifejezetten reform szellemiségű responzuma, amely 1818-ban jelent meg a <em>''Nogah ha-Cedek</em>'' (Az igazság ragyogása) gyűjteményben, ortodox körökben kavart nagy vihart, mivel támogatta a liturgia megreformálását. Engedélyezte többek között a hagyományos askenáz kiejtés helyett a szefárdot és a zsinagógában az orgona használatát.<ref> name="Turán, „Kunitz, Mosheh”<Mosheh"/ref> Két évvel később megjelent <em>''Szefer</em>'' <em>''ha-mecaref</em>'' című responzumgyűjteményének első kötetében pedig támogatta a német hangzású vezetéknevek felvételét, a hagyományos öltözet elhagyását és a rituális körülmetélés képzett orvosokkal való végeztetését.<ref>Reich, „Kunizer Moses”, p. 174.</ref>

# <em>''Ha-moszot ha-gedolot</em>''. Breslau, 1794. (A Talmud homályos helyeinek magyarázata.)

# <em>''Ha-ojen</em>''. Bécs, 1796. (Kommentár Jedadja Penini (Bedersi, c.1270–1340) <em>''Behinat olam</em>'' című művéhez, valamint rövid misnai és talmudi szövegmagyarázatok.)

# <em>''Bet Rabbi</em>''. Bécs, 1805. (Hat felvonásos dráma Jehuda ha-nasziról. A darab érdekessége, hogy ez a legelső héber nyelvű színmű, amelyet magyarországi zsidó szerző írt. Előszavában életrajzi összefoglaló.)

# <em>''Ben Johai</em>''. Bécs, 1815.<ref>Lásd „munkásságának jelentősége” alatt.</ref>

# <em>''Szefer ha-mecaref I. </em>''Bécs, 1820. (Responzumgyűjtemény)<ref>Jogi vélemények gyűjteménye konkrét peres és vallási ügyekben, valamint állásfoglalások exegetikai, filológiai, és történeti kérdésekben. Lásd még „munkásságának jelentősége” alatt.</ref>

# <em>''Szefer ha-mecaref II.</em>'' Prága, 1857.<ref>Halála után fia, Kunitzer Salamon adatta ki.</ref>

Arcképe, kőnyomat Pesten 1860. (a Beth-El III. kötetében.)

* Komoróczy Géza, <em>''A zsidók története Magyarországon</em>'', vol. 1 (Pozsony, Kalligram Kiadó, 2012), pp. &nbsp;931–933.

* Seltmann Rezső dr., „Kunitzer Moses ben Menachem”, in: <em>''Zsidó Lexikon</em>'' (Budapest, 1929), pp. &nbsp;517–518.

* Reich, Ignaz, „Kunizer Moses”, in: <em>''Beth-El: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten</em>'', vol. 1 (Pest, 1856), pp. &nbsp;169–176.

* Fahn, Reuven, „Ha-Rav Mosheh Kunits”, <em>''Reshumot 4</em>'' (1926), pp. &nbsp;245–280.

* Samet, Mosheh,<strong> „</strong>Ha-shinuyim be-sidre bet-ha-keneset: Emdat ha-rabbanim ke-neged ha-mehadshim ha-reformim”, <em>''Asufot</em>'' 5 (1991), pp. &nbsp;345–404.

* Turán Tamás, „Kunitz, Mosheh” in: <em>''YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe</em>'' (2010) http://www.yivoencyclopedia.org/article.aspx/Kunitz_Mosheh (hozzáférés: 2014.03.18.)