„Paul Claudel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Munkássága: múltidő |
a hibák javítása AWB |
||
26. sor:
1893-ban kezdte meg diplomáciai pályafutását. Előbb [[New York]]ban alkonzul, majd [[Boston]]ban ügyvivő konzul lett. 1895-ben nevezték ki konzulnak [[Sanghaj]]ban, 1896-tól 1905-ig [[Fucsou]]ban ügyvivő alkonzul volt. 1900-ban véget kívánt vetni diplomáciai pályafutásának, Franciaországba ment, és jelöltként a [[ligugé]]-i bencéseknél töltött néhány hónapot. A kolostor priorja azonban inkább azt tanácsolta, hogy térjen vissza Kínába. A hajón találkozott Rosalie Vetchcsel, akit Kínában férjével és gyerekeivel együtt magához vett. A házaspárral való botrányos kapcsolatának híre Párizsig terjedt (viszonya Rosalie-val és kétes üzletek a férjével). Az ügyet [[Philippe Berthelot]] simította el, életre szóló barátság szövődött köztük. 1904-ben, amikor Rosalie Európába ment, hogy közös gyermeküket titokban megszülje, kapcsolatuk megszakadt. Claudel sokáig kereste, majd megírta ''Délforduló'' című drámáját. Évekkel később a ''Selyemcípő''ben ugyanezt a problematikát dolgozta fel, immár letisztultabban. 1905-ben végül oblátus lett, majd 1906-ban feleségül vette Reine Sainte-Marie-Perrint (1880-1973), akitől öt gyerekük született.
[[Kína|Kíná]]ba visszatérve konzul lett [[Tiencsin]]ben. (Kínában szolgált a legtöbb ideig, tizennégy évig.) 1909-től konzul volt [[Prága|Prágá]]ban, 1911-től [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ban, 1913-ban főkonzul volt [[Hamburg]]ban. Ez évben halt meg apjuk, aki a rossz körülmények között élő szobrász nővérét támogatta. A család döntésére [[Camille Claudel|Camille]] elmegyógyintézetbe került, és megtiltják, hogy kapcsolatot tarthasson a külvilággal, és hogy alkothasson. Egyedül az öccse látogatta, többévente. Claudel 1914-ben a hadüzenet miatt visszatért Franciaországba, ahol a hadügyminisztériumba osztották be. 1916-ban követ lett [[Rio de Janeiro|Rio de Janeiró]]ban, 1920-tól [[Koppenhága|Koppenhágá]]ban. Nagykövet volt [[Tokió]]ban (1927), [[Washington (főváros)|Washington]]ban (1928) és végül [[Brüsszel]]ben (1933).
1936-ban nyugalomba vonult, és [[Brangues]]-ban telepedett le [[Grenoble]] mellett. A brangues-i kastélyban folytatta irodalmi tevékenységét, és számos közéleti személyiséget, írót, művészt fogadott. A [[második világháború]] elején örült a vallásellenes baloldal bukásának, és nyíltan támogatta az utóbb náci kollaboránsnak tekintett [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] politikáját. Az események hatására nézetei gyorsan megváltoztak, de ez már nem sokat változtat negatív megítélésén. 1946-os ülésén a [[Francia Akadémia]] őt is tagjává választotta, 1947 márciusában [[François Mauriac]] iktatta be. 1955. február 23-án halt meg Párizsban.
32. sor:
== Munkássága ==
Bár Paul Claudelt sokan elutasítják durva természete, titkos bűnöket palástoló katolicizmusa, a Pétain-ügy, valamint a Camille sanyarú sorsában játszott szerepe miatt, nem lehet úgy beszélni a huszadik század első felének francia irodalmáról, hogy az ő munkásságát ne említenénk.
=== A kezdetek ===
| |||