„Compton-szórás” változatai közötti eltérés

Arthur H. Compton röntgensugarakkal végzett szóródási kísérletek során vette észre, hogy a tárgyfelületen a sugarak megváltozott hullámhosszal és visszaverődési szöggel folytatják útjukat. A hullámhossz és az elhajlási szög közti összefüggésre érvényes:<math display="block">\lambda_2 - \lambda_1 = h /m_e c (1 - \cos \theta)</math>ahol m_e az elektron tömege, ''c'' a [[fénysebesség]], ''h'' a [[Planck-állandó]], θ az elhajlási szög. Megjegyzendő, hogy a Compton-szórás jelenségét csak úgy lehet értelmezni, hogy az elektromágneses sugárzást részecskék áramának tekintjük, melyben így a fotonok rugalmas ütközést szenvednek az elektronokon. A foton hullámhossza az E = ''hν'' alapján - mivel energiája az ütközés során csökkent - a hullámhossza a tapasztaltak alapján növekszik. Természetesen itt is fennáll, hogy a folyamat csak abban az esetben mehet végbe, ha a foton energiája elég nagy, hogy az elektront az atomból kilökje. A fentebbi összefüggésből következik, hogy ha θ = 180°, akkor a szórt foton energiája minimális, a Compton-elektroné maximális.