„IV. György brit király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a egyértelműsítés |
a typo |
||
85. sor:
1810 végén III. György legkisebb és kedvenc lánya, [[Hannoveri Amália|Amália]] hercegnő halála után a király elmebetegsége visszatért. A [[lordkancellár]] az 1788-as precedens alapján kinevezte a megbízott lordot (''Lord Commissioner''t), a parlament pedig 1811-ben meghozta a régenstörvényt, amely szerint a király cselekvőképtelensége alatt a walesi herceg vezeti az országot bizonyos korlátozásokkal. A korlátozások csak egyéves időtartamra szóltak.<ref>{{cite book | last =Innes | first =Arthur Donald | title = A History of England and the British Empire, Vol. 4 | publisher=The MacMillan Company| year =1915 | page = 50 }}</ref> György 1811. február 5-i hatállyal lett régensherceg.<ref>London Gazette, 5 February 1811</ref>
György teljesen minisztereire hagyta a kormányzást, sokkal kevésbé szólt bele a politikába, mint az apja. Végképp megrögzült az az elv, hogy a miniszterelnököt az alsóházi többség jelöli ki, függetlenül az uralkodó szimpátiájától.<ref>Bagehot, Walter (1872) ''The English constitution'', 247. o.</ref> Az ország ügyeit alapvetően a kormány intézte, a régensherceg alig vett részt az ügyeikben. A legfontosabb belpolitikai kérdés ekkor a katolikusok (leginkább az írek) egyenjogúsítása, emancipációja volt, amit a whigek támogattak, a [[Spencer Perceval]] vezette tory kormány viszont ellenzett. A közvélemény arra számított, hogy a hivatalába lépő régensherceg a whigek vezetőjét, [[William Grenville]]-t nevezi ki miniszterelnöknek, György azonban anyja tanácsára úgy döntött, hogy meghagyja a tory kormányzatot, nehogy a változás még inkább aláássa apja egészségét.<ref>Parissien, 185. o.</ref> György később sem változtatott a politikai vezetésen, amikor apja állapota véglegesnek mutatkozott. Ehelyett arra kérte a whigeket, hogy csatlakozzanak Perceval
1812. május 10-én Percevalt [[A Spencer Perceval-merénylet|meggyilkolták]]. A régensherceg előbb [[Richard Wellesley]]t ([[Arthur Wellesley|Wellington herceg]] bátyját), majd [[Francis Rawdon-Hastings]]ot kérte fel, hogy mindkét párt részvételével koalíciós kormányt állítson fel, de ekkor egyik fél sem akart közös irányítást. György ezután Perceval hadügyminiszerét, [[Robert Jenkinson|Lord Liverpoolt]] kérte fel a korábbi összetételű kormány munkájának folytatására.<ref>Smith, E. A., 145. o.</ref>
| |||