„Ópium” változatai közötti eltérés

Az ópium évezredek óta használatos nyugtató, fájdalomcsillapító szer. A 17. század végéig szinte minden fájdalomcsillapító készítményben szerepelt. A görög és római orvosok már gyakran használták, egyes népek csodatévő erőt tulajdonítottak neki. 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner vonta ki a mákból az ópium fő hatóanyagát, egy rendkívül erős fájdalomcsillapítót, a morfint. Ezt tekintjük az első ópium-alkaloidnak. 25 különböző alkaloidot tartalmaz. A 19. században az ópiumot társadalmilag elfogadott módon laudánum formájában fogyasztották: alkoholos oldat (tinktúra), 10 százalék ópium tartalommal, fahéjjal vagy sáfránnyal ízesítve.<ref>Szécsi Noémi: [http://halcsontosfuzo.reblog.hu/nelkulozhetetlen-haziszer-az-opium-a-19-szazadban Nélkülönözhetetlen háziszer: Az ópium a 19. században], Halcsontos fűző blog,
2014. február 10.</ref> Kábítószerként először a 14. században használták, a 20. században rohamosan teret hódított a heroin, kodein és más, rendkívül erős függőséget okozó alkaloidja.