„Érintőképernyő” változatai közötti eltérés

A különböző technológiáknak megvolt a maguk csúcsidőszaka, de egy-egy technológia-váltás nem jelenti a korábbi technológia végét. Már csak azért sem, mert a különféle alapelven működő eljárásokat időnkét újragondolják és habár az alapelv megmarad, az új megoldások más, korszerűbb megközelítést alkalmaznak. Például a 70-80-as években gyakori volt az infravörös optikai megoldás, amit a kereskedelemben felváltott a rezisztív, majd kapacitív elven működő érintőképernyő, de új kísérletek folynak teljesen átdolgozott -– az érintő lap alá helyezett merőleges -– infravörös érzékelőkkel.

A kapacitív technológia esetén már egy kemény, átlátszó védőfelület van (üveg vagy műanyag), ami alatt egy elektromostér-érzékeny háló vagy -felület helyezkedik el (anyaga legtöbbször [[indium-trioxid]] és [[óndioxid]]). Így az átlátszó felület felett egy elektromos mező jön létre. Ha ujjunkkal közelítünk a felülethez, akkor zavart okozunk ebben a mezőben, mert ujjunkkal töltést vezetünk el, így a képernyő sarkaiban elhelyezkedő mérők meghatározhatják a változás helyét. Mivel ez a megoldás nem nyomásérzékelésre épül, hanem az érintésre, így nem reagál bármilyen behatásra. Ha nem az ujjunkat használjuk az érintésre, akkor speciális konduktív -– töltés felhalmozására alkalmas -– eszközre van szükség. A kapacitív technológia drágább, mint a rezisztív, de alkalmasabb a többszörös érintés (''multitouch'') érzékelésére. Ezt a megoldást használják a legtöbb modern táblagépben és okostelefonban. A fényáteresztő képessége jó, 90%-át átengedi. Természetesen az alapelv-felhasználásra számtalan megoldás született, így többféleképpen hasznosítják ma már a kapacitív technológiát (''pl.: mutual-, self kapacitív'').