|
1965-ben <strong>Carey McWilliams</strong>, a'' The Nation'' szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a a<strong> [[Pokol Angyalai|Hell’s Angels]] </strong>motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. <strong>Thompson</strong> egy éven át kísérte a motorosokat, így született meg a ''<strong>Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról</strong>'' c. könyv, tudtukon kívül. A tagok később részesedést követeltek a könyv utáni jogdíjakból.
A '''Hell's Angels''' könyv meghozta az igazi sikert, több neves magazin és napilap is megvette a cikkeit, publikálhatott például a ''The New York Times'', a ''Harper’s'', vagy a ''Pageant'' hasábjain is. Az 1960-as évek végén két fontos cikke is megjelent a ''Times''-ban a hippi- és beat mozgalmakról, ezek után egy egész kötetet tervezett az Amerikai Álom haláláról. Chicagóba költözött, ahol tanúja volt az egyik legbrutálisabb összecsapásnak tüntetők és rendőrök között, amit <strong>[[Martin Luther King]]</strong> április 4-i beszéde robbantotta ki. Ez óriási hatással volt <strong>Thompson</strong> politikai szemléletére. 1970-ben heccből indult az aspeni seriffválasztáson, ahol többek között a drogok legalizálását ígérte. Itt használta először a híres gonzó öklöt, mint védjegyét. Ugyanebben az évben írta híressé vált cikkét a ''Scanlan’s Monthly'' magazinnak a Kentucky Derby-ről (''The Kentucky Derby Decadent and Depraved''), amit az első igazi gonzó cikkeként tartanak számon. Ennél dolgozott együtt először a brit grafikussal, <strong>Ralph Steadman</strong>-nel, aki későbbi műveit is illusztrálta.
Nem sokkal a cikk megjelenése után ismerkedett meg a chicagói politikai aktivista és ügyvéd <strong>Oscar Zeta Acosta</strong>-valAcostával, mert a mexikói származású tévés újságíró, <strong>Rubén Salazar</strong> meggyilkolásáról akart vele interjút készíteni a ''Rolling Stone''-nak. Ehelyett azonban együtt utaztak Las Vegasba, a Mint 400 sivatagi motorversenyre tudósítani. Ezek az élmények inspirálták leghíresebb regényét, a ''[[Félelem és reszketés Las Vegasban (regény)|'''Félelem és reszketés Las Vegasban'''t]]'''.'' Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában'''-t.
1973-ban a ''Rolling Stone'' számára írt cikksorozatot <strong>Richard Nixon</strong> elnökválasztási kampányáról, ennek gyűjteménye a ''<strong>Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72. </strong>''. A 80-as évek végén főleg a ''San Francisco Examiner''-nek írt kritikákat, cikkei minősége napról napra változott. 1983-94-ig megjelentették a legfontosabb cikkeit négy kötetben ''<strong>Gonzo Papers I.-IV.</strong>'' címmel. 1998-ban jelent meg a ''<strong>Rumnapló</strong> '' is, 2003-ban <strong>''A félelem birodalma''</strong>, 2004-ben pedig az utolsó könyve, a''<strong> Hey Rube</strong>''. Karrierjét sportújságíróként fejezte be, de a halála előtti években már ez is nehézséget okozott számára. Mivel ezt felismerte, 2005 február 20-án woody creek-i otthonában főbe lőtte magát. Fél évvel Thompson halála után [[Johnny Depp]] 3 millió dollárért öntetett egy ágyút, hogy Aspen közelében (Woody Creekben) kilőhesse az író hamvait. Az eseményen Thompson 300 ismerőse vett részt .
== Magyarul megjelent művei ==
* ''[[Félelem és reszketés Las Vegasban (regény)|Félelem és reszketés Las Vegasban]].'' Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában (Narancs Könyvek, 1993) {{ISBN|963-7840-92-3}}
* ''Hell's Angels.'' Vad rege az Angyalokról (Konkrét Könyvek, 2003) {{ISBN|963-210-087-5}}
* ''[[Rumnapló (regény)|Rumnapló]]'' (Konkrét Könyvek, 2005) {{ISBN|963-7424-02-4}}
|
