„Szkerdilaidasz illír király” változatai közötti eltérés

'''Szkerdilaidasz''' (ógörög ''Σκερδιλαΐδας,'' latin ''Scerdilaedus;'' [[i. e. 280]]/[[i. e. 275|275]] körül? – [[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között) az ókori [[Illír Királyság (ókor)|Illír Királyság]]{{Wd|Q16084290}} uralkodója {{ie|217-től}} haláláig. Az országot az {{ie|3.}} század közepén katonailag megerősítő, az [[ardiaták]] törzséhez tartozó [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt. [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] {{ie|231}} utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az {{ie|230.}} évi [[illír–epiróta háború]]ban tüntette ki magát. Unokaöccse, [[Pinnész illír király|Pinnész]] uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az {{ie|220-as}} évek végén [[Pharoszi Démétriosz]] oldalán, [[aitólia]]i vagy [[makedónia]]i zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját {{ie|217-ben}} foglalta el, és ezt követően a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]] pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az [[első római–makedón háború]] során, {{ie|213-ban}} országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. I. e. 209–208-ban még visszafoglalta [[dasszaréták|Dasszarétiát]], és [[Longarosz dardán király|Longarosz]] [[dardánok (Balkán)|dardánjaival]] összefogva támadta Makedóniát. A háborút lezáró {{ie|205-ös}} [[phoinikéi béke]]kötés idején már fia, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva az ő leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]].

Noha a történelmi forrásokban csak {{ie|230}}, az [[illír–epiróta háború]] kapcsán említik első ízben Szkerdilaidasz nevétSzkerdilaidaszt mint az illír hadsereg fővezérét, feltehető, hogy már a korábbi években, az Agrón uralkodása alatti területszerző háborúkban is kitüntette magát. Miután az [[Aitólia|aitólok]]{{Wd|Q26857}} fölött {{ie|231-ben}} [[Medion ostroma|Medionnál aratott diadal]] híre [[Illíria|Illíriában]] érte utol Agrónt, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}

Agrón {{ie|231-ben}} bekövetkezett váratlan halála után özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta]] vette át mostohafia, [[Pinnész illír király|Pinnész]] régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: {{ie|230-ban}} kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta [[lembosz]]flottája a tenger felől vette be [[Onkhészmosz]]t, és ezzel az [[Epiróta Szövetség]]{{Wd|Q3240682}} fővárosát, [[Phoiniké]]t közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, a [[Drino|Drinosz]]sz{{Wd|Q1259101}} völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és [[Longarosz dardán király|Longarosz király]] [[Dardánia|Dardániájához]] kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.{{refhely|Wilkes 1992|:158–159., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Përzhita 1992|:119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt);|Ceka 2013|:153., 177–178.}} E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–[[akarnania]]i{{Wd|Q416070}} szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az {{ie|229–228.}} évi [[első római–illír háború]]ban azonban alulmaradtak a birodalommal szemben, jóllehet, a [[Római Birodalom|rómaiak]] meghagyták Pinnészt az Illír Királyság trónján.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17–18.;|Wilkes 1992|:159–162.;|Schütz 2002|:72.;|Jacques 2009|:121–122.;|Përzhita 1992|:120.;|Ceka 2013|:178–181.;|Šašel Kos 2013|:177–178.;|Zavalani 2015|:19–21.}}

Teuta {{ie|227-ben}} bekövetkezettlemondott halálaa utánrégensi feladatokról. [[Pharoszi Démétriosz]] vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, [[Triteuta illír királyné|Triteutát]], ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Wilkes 1992|:162.;|Ceka 2013|:181.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Szkerdilaidasz hűségeta esküdöttforrások Démétriosznak,tükrében ésDémétriosz aharcostársa forrásoklett, tükrébenés kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával {{ie|228-ban}} kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját hatalmiútjukat törekvéseiket követtékjárták. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét [[koinon]]okba kezdtek szerveződni. Démétriosz és Szkerdilaidasz {{ie|221–220}} fordulóján kilencven [[lembosz]]ból álló flotta élén [[Lisszosz]]ból a [[Peloponnészosz]] nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták [[Pülosz]] városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz negyven hajóval [[Naupaktosz]]{{Wd|Q782278}} kikötőjébe sietett. Ott azAz aitólok zsoldjába állt, és flottája élén végigfosztogatta az [[akhaia]]i{{Wd|Q2790451}} partokat. Miután azonban egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, ahogy az aitólok elosztjákígéretüket megszegve nem juttatnak neki a hadi zsákmánytzsákmányból, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal [[V. Philipposz makedón király]] zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:120.;|Ceka 2013|:182–183., 404.;|Šašel Kos 2013|:178.;}} Ugyanebben az időszakban, {{ie|220}} körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött [[Amünandrosz|Amünandrosszal]]{{Wd|Q2807445}}, [[Athamánia]]{{Wd|Q10857476}} királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, [[III. Pleuratosz illír király|Pleuratoszhoz]]{{Wd|Q3545714}}, aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]{{Wd|Q380555}}.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Ceka 2013|:182.}}

Nem sokkal később, {{ie|219}} tavaszán kitört a [[második római–illír háború]], amelynek során a rómaiak csakhamar megsemmisítették Pharoszi Démétriosz seregét, majd hadisarc fejében békét kötöttek Pinnész Illír Királyságával. A béke azonban nem lett tartós, {{ie|218-ban}} V. Philipposz már az aitólok ellen harcolt, és ebben szövetségese, Szkerdilaidasz is kivette részét, de mindösszesen tizenöt hajóval, és azok fejében is kompenzációt kért. Ennek az lehetett az oka, hogy Szkerdilaidasz igyekezett elkerülni a kenyértörést akár a makedónokkal, akár a rómaiakkal szemben. Róma {{ie|217-ben}} követeket küldött Illíriába, hogy kérdőre vonják Pinnészt a hadisarc elmaradása miatt. Hogy az ifjú királlyal ezután mi történt, nem ismert a forrásokból, de még abban az évben eltűnt a politika színpadáról, és a történeti elemzések szerint nagybátyja, Szkerdilaidasz ekkor lett az Illír Királyság uralkodója.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18. (a források közül egyedüliként Róma protezsáltjaként említik Szkerdilaidaszt);|Wilkes 1992|:163–164.;|Ceka 2013|:183–184.;|Šašel Kos 2013|:178–179.}}

{{jegyzetek|oszlopok=23}}