„Keleti-főcsatorna” változatai közötti eltérés

A '''Keleti-főcsatorna''' egy 98 &nbsp;km hosszú<ref name = "szoboszlo kk">{{cite web|url = http://www.szoboszlokepeskonyve.hu/erdekesseg/keleti.php|title = Keleti-főcsatorna|publisher=Szoboszló Képeskönyve|accessdate = 2011-04-02}}</ref> csatorna [[Tiszalök]] ([[Tisza]]) és [[Bakonszeg]] ([[Berettyó]]) között. A [[Tiszántúl]] vízgazdálkodását segítő csatornarendszer fontos része, a csatornában szállított vizet többek között mezőgazdasági területek öntözésére, [[halgazdaság]]ok fenntartására, lakossági és ipari igények kiszolgálására,<ref name = "szoboszlo kk"/> valamint a Körös-mente vízhiányának mérséklésére használják. Eredetileg hajózási funkciót is szántak neki, azonban a csatornán végül nem épült meg a hajózást kiszolgáló műtárgyak egy része.<ref name = "szoboszlo kk"/><ref>{{cite web|url = http://www.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0041.pdf|title=Sebes-Körös alegység jelentős vízgazdálkodási kérdései|publisher = Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság|date=2009-03-10|accessdate = 2011-04-02}}</ref><ref name = "szoboszlo kk"/>

[[1727]]-ben Ternyey János főintézőt egy Tiszadobnál kiinduló, a [[Méhes-ér]], a [[Vörösnádasfok]] és [[Mélyvölgy]] nevű vízereken át a Debrecen melletti [[Debrecen városrészei#Korábban önálló települések |Szepes pusztán]] húzódó, majd a [[Berettyó]]n át a [[Sárrét (Tiszántúl)|Sárrétig]] haladó hajózható csatorna megvalósítási terveinek kidolgozásával bízta meg a Magyar Királyi Kamara. A tervek el is készültek, azonban a csatorna nem épült meg [[1764]] után sem, amikor ismét felvetődött a csatornaépítés gondolata. Ezekkel a tervekkel elsősorban a sószállítást szerették volna könnyebbé tenni a korszakban mocsaras területen.<ref name = "szoboszlo kk"/>

A következő viszonylag csapadékosabb évtizedek alatt azonban lassan feledésbe merültek ezek a törekvések, azokat csak a [[20. század]] elején elevenítették fel. Egy [[1907]]-ben született terv szerint 157 &nbsp;km-es öntöző- és hajózócsatornát építettek volna a Hajdúháton. Ennek 10,7 m³/s-os vízhozama 11 500 ha öntözését tudta volna biztosítani, és évi 1 millió tonna áru vízi szállítására lett volna alkalmas.<ref name = "A HTVR története">{{cite web|url=http://www.civaqua.hu/tortenet.html|title=A HTVR története|publisher=Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság|date=|accessdate=2011-04-03}}</ref>

A [[trianoni béke]] után attól tartottak, hogy egy aszályos év - amely az Alföld Magyarországon maradt területeit súlyosabban érintette, mint a viszonylag kiegyensúlyozott termést hozó [[Bácska|Bácskát]] és [[Bánát]]ot - éhínséget zúdítana Magyarországra.<ref name = "szoboszlo kk"/> [[1922]]-ben [[Czverdely-Trummer Árpád]] irodája állt elő egy tervvel, mely szerint a hajózó csatorna 160 &nbsp;km-es hosszúságú lett volna 40 m³/s vízátbocsátással és 95 000 ha terület öntözését biztosította volna. Tíz évvel később [[Ruttkay Udó]] dolgozott ki tervet egy 136 &nbsp;km hosszú, 110 m³/s vízhozamú csatornára, mely szerinte 806 ezer hektár öntözéséhez szállított volna elegendő vizet - ezt azonban kortársai felelőtlen becslésnek tartották.<ref name = "A HTVR története"/>

[[1935]]. [[október 20]]-án újabb tervezőbizottság kezdte meg a munkáját, munkájuk - a B változat - nyomán megszületett a mai csatornarendszer alapja. A tervben szerepelt egy Tiszalök feletti duzzasztómű hajózsilippel. Itt indult volna a 102 &nbsp;km hosszú I. számú főcsatorna, amely Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Földes útvonalon vezetett volna a Kék-Kállóig, amelyet Bakonszegnél ért volna el. A 60 m³/s kapacitású I. főcsatornából [[Bűdszentmihály]]nál ágazott volna ki a II. számú, amely a [[Hortobágy (folyó, Magyarország)|Hortobágy]] völgyében haladt, majd egy víztározóban végződött volna - ez utóbbi a Kunkápolnás mocsarak helyén létesült volna. A csatornarendszer kiegészítéseként négy, összesen mintegy 220 millió m³ kapacitású tároló megépítése is felmerült.<ref name = "szoboszlo kk"/>

Ezeknek a terveknek a részletezését követően indult meg az építkezés [[1941]]. [[augusztus 8]]-án, a 21,1 - 44,9 &nbsp;km közötti szelvényekben.<ref name = "szoboszlo kk"/> [[1944]] végére elkészült a Hajdúnánás-Balmazújváros közötti 20,4km4&nbsp;km-es szakasz,<ref name = "A HTVR története"/> a munkálatok azonban ekkor félbemaradtak, és azokat csak [[1951]]-ben kezdték újra.

1951-54 között a mű 0-45 0–45&nbsp;km-ig terjedő szakasza teljes szelvénnyel, 45-60 45–60&nbsp;km-ig félszelvénnyel épült meg.<ref name = "A HTVR története"/> A csatorna kiásásához 9 millió köbméter földet kellett megmozgatni, amihez többek között sínen járó merítékkotrós kotrógépet (UM-2 típus) is bevetettek.<ref name = "szoboszlo kk"/>

A csatorna 98 &nbsp;km hosszú, három [[böge|bögére]] tagolódik. Szélessége kb. 25-3025–30 m,<ref name = "öntözőcsatornák">{{cite web|url = http://www.terra.hu/cian/focsatorna.html|title = Az alföldi öntözőcsatornák|date = 2000-10-24|accessdate = 2011-04-02}}</ref> mélysége 4,2 m, 3,3 m és 2,3 m, bögénkénti sorrendben. Maximális kezdeti vízáteresztő képessége 60 m³/s, ami Bakonszeghez érve kb. 15 m³/s-ra csökken.<ref name = "öntözőcsatornák"/> Vizét A [[tiszalöki vízlépcső]]nek köszönhetően gravitációs úton nyeri a Tiszából.

A csatorna építésének legfontosabb célja az öntözés biztosítása volt. Az 1960-as évek közepétől épültek meg a [[nagyhegyes]]i, a [[hajdúszovát]]i és hajdúnánási esőztető öntözőfürtök, amelyekkel körülbelül 6 ezer hektár terület öntözése vált lehetővé. Az [[1976]] és [[1981]] között a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) első ütemében megépített 7 &nbsp;km-es nyomóvezeték újabb területeken tette elérhetővé a csatorna vizét öntözési célra. A HTVR eredetileg 30 ezer hektár öntözését tette volna lehetővé, azonban a második és harmadik ütem pénz hiányában nem épült meg. A rendszer megépítésére azért volt szükség, mert a csatorna, mely a Hortobágy peremén halad, gravitációs úton nem tudja ellátni a magasabban fekvő Hajdúhátot öntözővízzel.<ref name = "A HTVR története"/>

[[Kategória:Magyarország folyóvízeifolyóvizei]]