„Második római–makedón háború” változatai közötti eltérés

A mindent eldöntő [[künoszkephalai csata|künoszkephalai csatára]] Thesszáliában került sor {{ie|197}} júniusában. A {{szám|32500}} fős egyesült római–aitól sereggel V. Philipposz {{szám|25500}} fős serege nézett farkasszemet. A csata eleinte a makedónok győzelmével kecsegtetett, de V. Philipposz a terep sajátosságait számításba nem véve egy rossz taktikai döntést hozott, amelynek következtében a harci elefántokkal is támogatott rómaiak először a makedón balszárnyat morzsolták fel, végül pedig a jobbszárnyat is szétverték. A csatatéren nyolcezer makedón harcos vesztette életét, ötezrüket pedig foglyul ejtették. Ehhez képest a rómaiak vérvesztesége (700 halott) elhanyagolhatónak volt mondható. A makedónokra mért megsemmisítő vereséggel a második római–makedón háború véget ért.{{refhely|Kertész 1983|:192–194.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:213.}}

 

A béke feltételeiről a győzelmet magáénak kisajátító Római Köztársaság [[senatus|szenátusa]] volt hivatott dönteni. Flamininus ezt meg sem várva, V. Philipposzt 200 talentum hadisarc azonnali megfizetésére kötelezte, és arra, hogy kivonuljanak a Makedónián kívüli megszállt területekről, emellett legkisebb fiát, [[Démétriosz (V. Philipposz fia)|Démétrioszt]]{{Wd|Q1185467}} is kezesként ki kellett szolgáltatnia Rómának. Az aitólok mindezzel elégedetlenek voltak, és V. Philipposz eltávolítását, a Makedón Királyság felszámolását követelték. Ám a rómaiak éppen a görög földekre nézve tartották veszélyesnek ezt az elgondolást. [[Titus Livius]] szerint Flamininus azzal érvelt, hogy Makedónia megszűnése esetén a [[trákok]], [[illírek]] és [[kelták]] félbarbár tömegei előtt nyitva állna az út Makedónia, majd onnan Hellász lerohanására. Ebből a szempontból Makedóniát a kisebbik veszélynek tartotta, amelynek eltávolítása egy komolyabb fenyegetettség lehetőségét teremtené meg.{{refhely|Kertész 1983|:194.;|Ceka 2013|:213.}}