„Esze Tamás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
a +hiv. |
||
16. sor:
1696 körül bekapcsolódott a szegénylegények titkos szervezkedésébe, a [[hegyaljai felkelés]]ben azonban nem vehetett részt, mert [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] szatmári főispán még annak kirobbanása előtt letartóztatta. A felkelés bukása után szabadon engedték, 1698–1701 között sókereskedésből tartotta el családját. A császári kormányzat rövidesen monopolizálta a sókereskedelmet, ezért [[tiszaújlak]]i sótisztek elkobozták szekerét és igavonóit. Erre feleségét [[Debrecen]]be menekítette egy távoli rokonához, és ismét a bujdosók közé állt. 1702 végén beállt [[Bagossy Pál]] gyalogezredébe toborzónak [[Kis Albert]]tel, [[Thököly Imre]] egykori hadnagyával együtt. A [[franciák]] elleni háborúba hadfogadás ürügyén fegyveres felkelést készítettek elő, valójában az összetoborzott veteránokat és fegyverforgatókat egy Habsburg-ellenes felkelés szervezésébe vonták bele. 1703 kora tavaszán megszöktek, mert az alakulatot a [[spanyol örökösödési háború]]ba, nyugatra vezényelték, és embereikkel újra a beregi erdőkbe vették be magukat, bár fegyvereik nem voltak. A bujdosók erdei tanácskozása után Esze Tamás és Kis Albert két társukat küldték követségbe a [[Lengyelország]]ba menekült [[II. Rákóczi Ferenc]] és [[Bercsényi Miklós]] felkeresésére. A két főúr néhány hónapos követjárás után engedett a bujdosók kérésének, s Rákóczi elszánta magát, hogy a felkelés élére álljon. A bujdosók harmadik követségét már maga Esze Tamás vezette Brezánba, ahol Rákóczi őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé, s az ő kezébe adta a felkelésre buzdító [[Breznai kiáltvány]]t és azokat a zászlókat, amelyeket a bujdosók Rákóczi parancsa ellenére már [[1703]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22-én]] kibontottak Tarpa, [[Vári]] és [[Beregszász]] piacán. Ezzel kirobbant a tiszaháti felkelés, és azzal együtt a [[Rákóczi-szabadságharc]].
A nemesség először megriadt, mivel azt hitték parasztfelkelés tört ki, lévén az Esze Tamáshoz csatlakozók legnagyobb része közember volt. Esze Tamás erői [[Dolha|Dolháig]] meneteltek, gyenge felszereltségük volt, zömében szálfegyverekkel (többnyire kiegyenesített kasza, lándzsa, kard) és kevés, de elmaradott teljesítményű flintákkal és pisztolyokkal voltak ellátva. Károlyi Sándor mozgósítást rendelt el, további a környékbeli császári erők segítségét kért. A nemesi lovascsapat kiegészülve egy császár vértesezreddel [[Dolhai csata|Dolhánál]] meglepte a felkészületlen tiszaháti felkelőket. Ugyan Esze emberei a nemesség rohamát visszaverték, de második vonalban már a császáriak támadtak, akik szétszórták őket. Károlyi a Rákóczi által adományozott zászlókat is zsákmányul ejtette és Bécsbe vitte. A szervezkedés a katonai vereség ellenére nem torpant meg, sőt újult erővel vette kezdetét a harc, amikor Rákóczi átlépte a lengyel határt.
Esze Tamás haláláig a kuruc hadsereg tevékeny ezredese volt. Nem annyira eredményes csapatvezető, mint inkább kiváló hadszervező. Részt vett [[Kálló]], [[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[Tokaj]] ostromában (1703–1704), [[Kassa]] védelmében (1706), harcolt a felvidéken és Erdélyben. Mindvégig érezhette Rákóczi megbecsülését, aki már 1703. november 20-án felszabadította a jobbágysorból, [[1707]]. [[április 18.|április 18-án]] brigadérossá léptette elő, [[1708]]. [[március 24.|március 24-én]] pedig nemességet adományozott neki és családjának.
| |||