|
[[1919]]–[[1944]] között a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] elnökkarnagya, [[1931]]–[[1944]] között a [[Magyar Rádió]] Zenei Osztályának igazgatója, majd [[1934]]-től a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] főigazgatója lett. Munkásságát [[1930]]-ban [[Corvin-lánc]]cal is elismerték.
A [[Második világháború|2.második világháború]] beköszöntével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyerekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés -professzori állást kínált Dohnányinak. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig egy egzisztenciális aggodalmaktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött [[Florida]] fővárosában, [[Tallahassee]]-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt vége: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta az életét a bolyongás évei alatt, s még Amerikában is. Mint ismeretes, Dohnányit háborús bűnösséggelbűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az EgyesülEgyesült Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. Ennek köszönhetőenkövetkeztében – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni neki, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor.
83 éves korában halt meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. [[1990]]-ben [[posztumusz]] [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki.
Három házasságából három vér szerinti és három nevelt gyermeke volt. Dohnányi először a zongoraművésznővel, Elisabeth Kunwalddal élt házasságban. Ebből a frigyből két gyermek született, [[Hans von Dohnányi]] (1902–1945) és Grete (1903), akik később a Bonhoeffer-családba házasodtak be. 1919-től 1949-ig Dohnányi második felesége az énekesnő, Elza Galafrés volt; 1949-töltől egészen haláláig Zachár Ilonával élt házastársi kapcsolatban. Hans fiának gyermekei közül Klaus von Dohnányi politikus, Hamburg egykori polgármestere, míg [[Christoph von Dohnányi]] világhírű karmester lett. Dédunokája a népszerű német színész [[Justus von Dohnányi]].
==Művei==
|
