„Könyv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
könyv és írástudás, modern technika |
|||
20. sor:
[[Fájl:RomancePapyrus.jpg|bélyegkép|balra|300px|Görög nyelvű kézirat töredéke a [[2. század]]ból]]
Az ókori [[sumer]], [[egyiptom]]i, [[görögök|görög]] vagy éppen [[latin nyelv|latin]] könyveket ma inkább [[agyagtábla|agyagtábláknak]], illetve [[könyvtekercs|tekercseknek]] mondanánk (a mai elnevezés a fentebb leírt formájú könyvekre érvényes), a
=== A középkori kéziratos könyvek ===
31. sor:
A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi [[közigazgatás]], a feudális főurak és az [[egyetem]]ek polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt, ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja, kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a középkorban rendszeresen használtak és másoltak, ezek idézésmódja a kéziratos könyvekből maradt ránk (például [[Biblia]], illetve a [[Corpus Iuris Civilis]] könyvei).
A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. A könyv kalligráfiája, kézírásának képe művészi kivitelű volt. Ilyen kivitelben főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Az egyetemi polgárság számára jóval egyszerűbb kivitelű és a késő középkorban a 14. századtól már gyakran papírra írt kéziratos könyvek készültek, mert a papír olcsóbb és könnyebben előállítható volt. A szegényebb diákok egyetemi éveik alatt maguk készítették el kéziratos könyvtárukat.
A könyvek egyházon kívüli olvasása, az írni–olvasni tudás, az ezzel járó kulturáltság nem mindig érdemelt ki tiszteletet a köznép körében. [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] király olvasott ember volt, „könyves” neve viszont akkoriban nem dicsérő, hanem inkább gúnyolódó jelző volt: ma a „könyvmoly” szót használnánk helyette.
37. sor:
=== Gutenberg és a nyomda feltalálása ===
A '''[[könyvnyomtatás]] feltalálását''' [[Európa|Európában]] a legtöbben [[Johannes Gutenberg]] nevéhez kötik, aki a mozgatható betűnyomás legvalószínűbb feltalálója. Gutenberg az aranyműves társaival, illetve több más mester tőle függetlenül már az [[1430-as évek]]ben kísérletezett egy olyan mechanikus sokszorosítási eljárással, amivel szövegeket lehet reprodukálni. Azzal a technikával, amit könyvnyomtatásnak nevezhetünk, vélhetőleg ő tudott először az [[1440-es évek]] végén kisebb füzetet, majd három év munkájával egy teljes [[Biblia|Bibliát]] kinyomtatni. [[Korea|Koreában]] már 200 évvel korábban már nyomtattak mozgatható fém írásjegyekkel, ami gyaníthatóan a kínai agyag írásjegyek továbbfejlesztése volt. Ezt azonban ritkán használták.
Gutenberg találmányának lényege az önállóan használható, a [[szedés]] során újrarendezhető betű nyomóformák ([[karakter]]ek) használata egy olyan egyszerű [[sajtó]] segítségével, amivel egy teljes papír- vagy pergamenívet tele lehetett nyomtatni, majd az íveket lapok szerint rendezve könyv alakba lehetett fűzni.
| |||