Wikipédia

„Johann Ritter” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Tudós infobox
a C
65. sor:
Mérte és gyűjtötte a mérési eredményeket a reakcióban keletkező oxigénről és hidrogénről. Feltalálta az elektrolitikus bevonatkészítés módszerét. 1802-ben megépítette az első elektromechanikus cellát — ennek 50 rézlemezét kartonpapír szigetelte el egymástól a sóoldatban.<ref>{{cite journal|first=Hermann|last=Berg|year=2008|title=''Review of Polarography''|chapter=Johann Wilhelm Ritter – The Founder of ScientificElectrochemistry|volume=54|issue=2|pages=99-103}}</ref><ref>{{cite book|first=Walter|last=D. Wetzels|year=1978|title=''Selected Topics in the History of Electrochemistry''|chapter=J. W. Ritter: The Beginnings of Electrochemistry in Germany|pages=68-73}}</ref> Számos kísérletet végzett a Volta-oszloppal úgy, hogy azt különféle testrészeihez érintette. Leírta a tapasztalt fiziológiai hatásokat; ezek közül néhányat később nem erősítettek meg.<ref>{{cite journal|first=Stuart Walker|last=Strickland|year=1998|title=''Eighteenth-Century Studies''|chapter=The Ideology of Self-Knowledge and the Practice of Self-Experimentation|volume=31|issue=4|pages=453-471}}</ref>
 
Több kísérlettel kereste a természet különböző „erőit” és ezek összefüggéseit. 1801-ben, miután hallott [[William Herschel]] felfedezéséről, a „hősugarakról” (az [[infravörös sugárzás]]ról) és [[KarlCarl Wilhelm Scheele]] azon felfedezéséről, hogy a Nap sugarai redukálják az ezüst-oxidot, méghozzá annál erősebben, minél kisebb a hőhatásuk, Ritter a látható spektrum másik végén elkezdte keresni az ellenkező, azaz hűtő sugárzást. Ilyesmit nem talált, de egy sor kísérlet után észrevette, hogy a megvilágított [[ezüst-klorid]], ami a színkép vörös oldalához közel (egészen a zöld tartományig) egyáltalán nem reagál a fényre, a színkép lila vége felé haladva egyre gyorsabban megfeketedik, és ez a hatás a látható színtartományt elhagyva folytatódik. Az így talált „kémiai sugarakat” később ibolyántúli (ultraibolya) sugárzásnak nevezték el.<ref>{{cite book|first=Armint|last=Hermann|title=''Symmetries in Physics (1600-1980''|chapter=Unity and metamorphosis of forces (1800-1850): Schelling, Oersted and Faraday|year=1987|publisher=Universitat Autònoma de Barcelona|location=Barcelona|pages=51-62|isbn=978-1-4020-2979-0}}</ref><ref>{{cite book|first=Jan|last=Frercksa|others=Heiko Weberb, Gerhard Wiesenfeldt|title=''Studies in History and Philosophy of Science''|chapter=Reception and discovery: the nature of Johann Wilhelm Ritter’s invisible rays|year=2009|publisher=Springer|location=New York|volume=40|pages=143-156|isbn=978-1-4020-2979-0}}</ref>
 
Néhány kutatását elismerték fontos tudományos eredménynek, de magáénak igényelt számos olyan felfedezést is, amelyeket más kutatók nem ismertek el. Például jelezte, hogy a [[Föld]]nek van elektromos pólusa, amelyet bimetál tű mozgásával lehet kimutatni, továbbá kijelentette, hogy a a Volta-oszlopok helyett mágnesekkel is tudja a vizet elektrolizálni.<ref>{{cite book|first=Martins|last=Roberto de Andrade|title=''Hans Christian Ørsted and the Romantic Legacy in Science: Ideas, Disciplines, Practices''|chapter=Ørsted, Ritter and magnetochemistry|year=2007|publisher=Springer|location=New York|pages=339-385|isbn=978-1-4020-2979-0}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Ritter”