Wikipédia

„Alexandre Dumas (író, 1802–1870)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
40. sor:
 
== Irodalmi pályafutása ==
Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni. [[1829]]-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a ''III. Henrik udvara'' című drámával. A következő évben bemutatott ''Krisztina királynő'' ugyanilyen népszerű lett, így hamarosan megengedhette magának, hogy minden idejét az írásnak szentelje. [[1830]]-ban részt vett abban a forradalomban, amely elűzte [[X. Károly francia király|X. Károly királyt]], és helyette Dumas korábbi patrónusát, az Orléansorléans-i herceget ültette a trónra, aki [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp]] néven uralkodott, akit a ''„polgárkirály”'' melléknévvel is illettek.
 
Az [[1830-as évek]] közepéig Franciaországban bizonytalan maradt a politikai helyzet, gyakoriak voltak a lázadások, melyek mögött hol az elégedetlen republikánusok, hol a változást sürgető, elszegényedett városi munkások álltak. Ahogy az élet lassanként visszatért a megszokott kerékvágásba, országszerte megkezdődött az iparosodás, és a gazdaság fejlődése. Mindez, a [[cenzúra]] megszűnésével együtt, kedvező hátteret nyújtott az írói tehetség kibontakoztatásához.
50. sor:
Dumas szintén részt vett vívómestere, [[Augustin Grisier]] [[1840]]-es regényének, ''„[[A vívómester]]”''-nek megírásában. A történetben tulajdonképpen Grisier beszéli el, hogyan vált tanújává az oroszországi [[dekabrista felkelés]] eseményeinek. Végül e regényt [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] cár betiltotta [[Orosz Birodalom|Oroszországban]], emiatt Dumas egészen a cár haláláig nem léphetett orosz földre. A ''„[[Monte Cristo grófja (regény)|Monte Cristo grófja]]”'' és ''„[[A korzikai testvérek]]”'' című műveiben, valamint visszaemlékezéseiben az író nagy tisztelettel említi meg Grisier-t.
 
[[1840]]-ben feleségül vett egy színésznőt, Ida Ferrier-t, de ezt követően is számos viszonya volt más nőkkel, akiktől legalább három törvénytelen gyermeke született. Az egyik ilyen gyermek egy az író nevét továbbvivő fiú volt, aki abban is apja nyomdokaiba lépett, hogy sikeres regény- és drámaíró vált belőle. Mivel a nevük és a foglalkozásuk is megegyező, a világirodalom úgy különbözteti meg őket, hogy egyikükre id. Alexandre Dumas-ként ([[francia nyelv{{ny-fr|franciául]] ''Alexandre Dumas père}})'', másikukra pedig [[Alexandre Dumas (író, 1824–1895)|ifj. Alexandre Dumas]]-ként ([[francia nyelv{{ny-fr|franciául]] ''„Alexandre Dumas fils”}})'' utalnak.
 
Az id. Alexandre Dumas kalandos történetei és történelmi krónikái megragadták a francia közönség képzeletét, akik alig várták, hogy megvehessék az újabb és újabb folytatásokat.
58. sor:
** ''[[A három testőr]]'' (''Les Trois Mousquetaires'', [[1844]])
** ''Húsz év múlva'' (''Vingt Ans Après'', [[1845]])
** ''Bragelonne vikomt'' (''Le Vicomte de Bragelonne, ou Dix ans plus tard'', [[1847]]): ennek egyik része "„[[|A vasálarcos ember|A vasálarcos férfi]]"” története, amely több filmfeldolgozásból is ismert.
** ''D’Artagnan fia'' (''Le fils de d’Artagnan'', [[1914]], írta ifj. Paul Féval)
** ''Athos öregsége'' (''La vieillesse d’Athos'', [[1925]], írta ifj. Paul Féval)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandre_Dumas_(író,_1802–1870)”