„II. Marván omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

a
Az Omajjádok birodalma ekkorra már ezer sebből vérzett. Az [[Ibériai-félsziget]] és [[Észak-Afrika]] nyugati területeinek irányításába gyakorlatilag nem volt beleszólása a központi hatalomnak, [[Kúfa]] környékét és [[Irak]] nagy részét a [[háridzsiták|háridzsita]] eretnekek tartották kezükben, a keletebbi területeken pedig a másodrangú muszlimokként kezelt [[maváli]] (nem arab áttértek) tömegei elégedetlenségét szította az [[Abbászidák]] előkelő családja, amely az itt hagyományosan erős [[síiták]]kal is jó viszonyt ápolt. Agitációjuk központja [[Horászán]] volt, ahol Naszr ibn Szajjár helytartó elkeseredett harcot vívott al-Kinánival, a helyi [[kalbiták]] vezérével, illetve al-Hárisszal, egy áruló kalandorral.
 
A körülményeket a Bizánci Birodalom sem habozott kihasználni: [[V. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|V. Konstantin]] (Konsztantinosz) már [[746]]-ban visszaszerezte ősei városát, az észak-szíriai [[Kahramanmaraş (település)|Germanikeiát]], [[747]]-ben a bizánci hajóhad szétverte az [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i arab flottát, [[752]]-ben pedig két fontos erődöt sikerült meghódítani Örményországban és Mezopotámiában: Meliténét és Theodosziopoliszt. A [[képrombolás]]i harcoktól és a [[bolgárok]]kal kialakuló háborúskodástól béklyózva azonban Bizánc nem tudott végzetes csapást mérni a vég peremén tántorgó kalifátusra.
 
Marván nem véletlenül kapta a vadszamár nevet. Miután a biztonságosnak ítélt [[Harrán]]ba települt át, azaz nyíltan a [[kajsziták]] védelmébe helyezte magát, hatalmas elszántsággal látott a helyzet rendezéséhez. 10 hónap után bevette a [[szíria]]i [[Himsz]] városát, mely az ellene harcoló Omajjádok fészke volt, majd a háridzsiták ellen fordult. Az [[ad-Dahhák]] vezette eretnekek Moszul ellen vonultak, de a kalifa szétverte seregüket. Súlyosbította a helyzetet, hogy [[Szulajmán ibn Hisám|Szulajmán]], Hisám fia is fellázadt Marván ellen, majd leverése után a háridzsiták közé állt, akik al-Hajbari vezetésével elfoglalták Moszult, és megfutamították a kalifa seregét. Az ellencsapással sikerült a Hajbari meggyilkolása után Sajbán vezette háridzsitákat visszaszorítani Moszulba, majd hat hónap után bevenni a várost. Sajbán [[Bahrein]]be menekült, ahol megölték, Szulajmán pedig felszállt egy [[India]] felé tartó hajóra.