„II. Marván omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékít
11. sor:
| titulusai =
| teljes_név =
| előd = [[Ibráhím omajjád kalifa|Ibrahim kalifa]]
| utód = [[Asz-Szaffáh abbászida kalifa|Asz-Szaffáh kalifa]]
| házastárs =
| gyermekei = <!--több gyermek esetén <br /> taggel elválasztva -->
44. sor:
Kétségkívül szép eredmény volt a családi ellenzék megfegyelmezése és a háridzsiták mozgalmának vérbe fojtása, ám a legsúlyosabb veszedelemmel még mindig nem sikerült leszámolni. [[747]]-ben az Abbászidák úgy érezték, elérkezett az idő a hatalomátvételre. Felkelést robbantottak ki [[Horászán]]ban, ám a keményen ellenálló Ibn Szajjár emír [[748]]-as haláláig nem jutottak komolyabb eredményre. Ekkor azonban gyakorlatilag Mezopotámiától keletre az egész birodalom az ölükbe hullott, ami nagyrészt a síitáknak, közelebbről a [[merv]]i [[Abu Muszlim]]nak volt köszönhető, aki annak ellenére fejtett ki propagandát az Abbászidák érdekében, hogy azok nyilvánvalóvá tették: nem hajlandóak a síiták által kalifának kiszemelt [[Muhammad an-Nafsz az-Zakijja]] és általában az [[Alidák]] trónigényét támogatni.
 
[[750]]. [[január 25.|január 25-én]] döntő összecsapásra került sor a [[Nagy-Záb]] mentén. Az [[aszAsz-Szaffáh abbászida kalifa|Abu l-Abbász]] vezette Abbászida hadsereg megfutamította Marván katonáit. Állítólag csak az ütközet színhelyén 300 omajjád maradt holtan. A teljes mértékben bázis nélkül maradt Marván kétségbeesett menekülésbe kezdett. [[Damaszkusz]]ból [[Palesztina|Palesztinán]] keresztül [[Egyiptom]]ba ment, ahol nyáron megtalálták, és egy kisebb csetepatéban meggyilkolták.
 
== Az utolsó Omajjád öröksége ==
 
Trónörökösei, Ubajd Alláh és Abdalláh [[Etiópia]] földjére menekültek, és az előbbi elesett az ottani harcok során. Azokat az Omajjádokat, akiket elért, Abu l-Abbász lemészároltatta, innen ragadványneve: ''[[aszAsz-Szaffáh abbászida kalifa|asz-Szaffáh]] (a„a gyilkosgyilkos”).'' Hisám kalifa életben maradt unokája, [[I. Abd ar-Rahmán córdobai emír|Abd ar-Rahmán]] nyugatra menekült, és [[756]]-ban az [[Ibériai-félsziget]]en hozott létre független államot, melynek vezetése az előbb emírként, majd kalifaként uralkodó Omajjádok kezében maradt [[1031]]-es kihalásukig.
 
A trónra kerülő Abbászidák a nagy hódító [[I. Muávija omajjád kalifa|I.&nbsp;Muávija]] és a kegyes [[II. Omár omajjád kalifa|II.&nbsp;Omár]] kivételével minden Omajjád sírját feldúlták. Központjukat Damaszkuszból áthelyezték [[Irak]]ba, először [[Kúfa]] városába, majd hamarosan az újonnan épített [[Bagdad]]ba. A hitetlennek és erkölcstelennek tartott Omajjádok bukásával az [[arabok]] birodalmon belüli kivételezett helyzete is szertefoszlott, mivel az új dinasztia szigorú egyenlőséget tartatott be muszlim és muszlim közt. Az erős síita kapcsolatok ellenére azonban továbbra is a szunnita iszlám hatása maradt az állami irányzat, és nem egészen egy évszázad múltán az Abbászida hatalom is darabjaira hullott szét – igaz, egészen [[1517]]-ig a család tagjai viselték a kalifai címet.
 
== További információk ==
67. sor:
 
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||arab világ||iszlám}}
 
{{DEFAULTSORT:Marvan 02}}