„Krisztus színeváltozása” változatai közötti eltérés

'''Színeváltozás'''nak ([[görög nyelv|görögül]]: ''metamorphószisz''; [[latin nyelv|latinul]]: ''transfiguratio'') nevezi a keresztény [[teológia]] [[Jézus]] isteni dicsősége megmutatkozásának az [[Újszövetség]] által feljegyzett eseményét. Ennek helyszíne egy galileai hegy volt, a hagyomány szerint [[Tábor-hegy (Izrael)|Tábor hegye]]. Protestáns szóhasználat szerint gyakran '''megdicsőülés'''ként jelölik meg, a [[kenózisz]] párja. Ugyanígy ''Urunk színeváltozásának'' vagy ''Krisztus megdicsőülésének'' nevezik az erre az eseményre emlékező egyházi ünnepet.▼

== A bibliai történet ==▼

A Krisztus színeváltozása az [[evangélium]]ok egyik központi eseménye. Közvetlenül azután, hogy az apostolok [[Jézus|Krisztus]]nak ([[Jézus|Messiás]]nak), ''az élő Isten Fiának'' ismerték el az Urat, megmondta nekik, hogy ''Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia''.<ref>{{Máté|16|16–21}}</ref> Krisztus közelgő szenvedésének és halálának a hírét tiltakozással fogadták a tanítványok. Az [[Úr]], miután megfeddte őket, maga mellé vette [[Péter apostol|Pétert]], [[Idősebb Jakab apostol|Jakabot]] és [[János apostol|Jánost]], és „''felvitte őket egy magas hegyre'', a hagyomány szerint a Tábor hegyére, ''és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: ''Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.'' Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: ''Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!'' Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor [[Jézus]] odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: ''Keljetek fel, és ne féljetek!'' Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: ''Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”<ref>Jézus megdicsőülése {{Máté|17|1-9}}; lásd {{Márk|9|2–9}}; {{Lukács|9|28–36}}; [https://www.biblegateway.com/passage/?search=2Pt+1%3A16%E2%80%9318&version=NT-HU 2Pt 1,16–18]</ref>▼

[[Fájl:Preobrazhenie.jpeg|bélyegkép|200 px|jobb|Feofan Grek: [[Jézus|Jézus Krisztus]] színeváltozása]]▼

== Az esemény teológiai jelentősége ==▼

Az ószövetségi [[Szukkót|lombsátor-ünnep]]en [[Isten]] együtt lakását ünnepelték az emberrel, Krisztus színeváltozása pedig feltárja, hogy ez az együtt lakás a Messiásban, az emberré lett Isten Fiában és általa valósul meg. Nem sok kétség férhet ahhoz, hogy Krisztus színeváltozása a lombsátor-ünnep alkalmával történt, és ennek az eseménynek a megünneplése a [[Kereszténység|keresztény]] egyházban az ószövetségi ünnep újszövetségi beteljesedésévé vált, hasonló módon, mint [[húsvét]] és [[pünkösd]] ünnepe.▼

Az apostolok a színeváltozásban Isten országának a dicsőségét látják, amely a maga fenségében van jelen Krisztus személyében. Úgy látják, őbenne valóban ''„tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék”'', hogy ''„benne lakik az Istenség egész teljessége testileg”''. (Kol 1, 19; 2, 9) Mindezt a keresztre feszítés előtt látják, azért, hogy a feltámadásban megérthessék ki is az, aki értük szenvedett és mi az, amit ez a Jézus az Isten készített azok számára, akik szeretik őt. Ez az, amit az egyház a színeváltozás napján ünnepel.▼

A színeváltozás eseményének Krisztus egész földi életében és küldetésében betöltött alapvető jelentősége mellett és az Isten dicsőségének megnyilatkozásán túl, amely a maga teljes isteni ragyogásában mutatkozott meg az Üdvözítő személyén keresztül, a színeváltozás megértésének és megünneplésének szempontjából Mózes és Illés megjelenésének is különleges fontossága van. Az Ószövetség e két kiemelkedő alakja számos himnuszban jelenik meg, a [[vecsernye]] három olvasmánya is velük kapcsolatos, amelyek elbeszélik Isten dicsőségének a megjelenését a régmúlt idők e két szent embere számára (Kiv 24,12–18; 33,11–34,8; 1Kir 19,3–16).▼

[[Mózes]] és [[Illés próféta|Illés]], a liturgikus költészet szerint, nem csupán az Ószövetség legnagyobb alakjai, akik most a dicsőségben megmutatkozó Isten Fiát jönnek imádni, nem csak két szent ember azok közül, akik számára Isten kinyilatkoztatta magát az Izráelnek adott ősi Ígéret előkép gyanánt szolgáló megjelenéseiben. A két személy magát az [[Ószövetség]]et testesíti meg: Mózes a [[Vallási törvény|törvényt]], Illés a [[Próféta|próféták]]at. Krisztus pedig a törvény és a próféták beteljesedése (Mt 5,17). Az élőket és a holtakat is képviselik egyúttal, mert Mózes meghalt és nyugvóhelye ismert, míg Illés még életében a mennybe ragadtatott, hogy újból megjelenjék és bejelentse Isten üdvözítésének az idejét Krisztusban, a Messiásban.▼

A színeváltozás hegyén tehát [[Jézus Krisztus|Jézussal]] együtt megjelenve [[Mózes]] és [[Illés próféta]] hirdetik, hogy a Messiás-Üdvözítő eljött, ő az Isten Fia, akiről maga az Atya tesz tanúságot, az egész teremtésnek, az Ó- és [[Újszövetség]]nek, élőknek és holtaknak az Ura. Krisztus színeváltozása valójában Isten összes megjelenéseinek megnyilatkozásainak a beteljesedése, olyan beteljesedés, amely Krisztus személyében vált tökéletessé és teljessé. Krisztus színeváltozása előrevetíti számunkra, keresztények számára végső rendeltetésünket, minden embernek és az egész teremtett világnak a végső rendeltetését, hogy átalakuljon és megdicsőüljön magának Istennek a fenséges ragyogásától.▼

== Megünneplése ==▼