Wikipédia

„Kémiai kötés” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
54. sor:
A hidrogénkötés energiája kb. tizede az elsőrendű kötések energiájának.. A másodrendű kötések közül a legerősebb.
 
=== Van der Waals-kötéskölcsönhatás ===
 
Azokat a „molekulák közötti” kötéseket soroljuk ide, amelyek a molekulán belüli töltésaszimmetriából, dipólusból következnek. A dipólusok lehetnek állandóak (permanens dipólus), átmenetiek és indukáltak.
 
A van der Waals-féle kötés lezárt elektronhéjú atomok vagy molekulák között alakul ki, energiája az elsőrendű kötések energiájának kb. huszadrésze. Ezért a [[molekularács]]os szerkezetű anyagok (elemek és vegyületek) alacsony olvadás- és forráspontúak: közönséges körülmények között gáz [[halmazállapot]]úak vagy folyékonyak, de ha molekulatömegük elég nagy, szilárdak is lehetnek. Kristályaik meglehetősen puhák.
 
A van der Waals-kötéseknek három fajtáját különböztetjük meg:
# orientációs hatás (dipól-dipólpermanens dipólusok közötti kölcsönhatás, Keesom-erő)
# indukciós effektus (permanens dipólus és az általa indukált dipólus között: Debye-erő)
# diszperziós hatás (egy átmeneti dipólus és az általa indukált dipólus között: London-féle erőkdiszperziós erő)
==== DipóluskötésPermanens (dipólus- és permanens dipólus kölcsönhatásközötti (Keesom) kölcsönhatás ====
Többé-kevésbé polarizált, azaz (állandó) dipólus-momentummaldipólusmomentummal rendelkező részecskék között fellépő irányított kölcsönhatás. ''Orientációs hatásnak'' is nevezzük, mert a [[dipólusmolekula|dipólusmolekulák]] a kedvező állapot irányába forgatják egymást. Gyengébb a hidrogénkötésnél, de erősebb a diszperziós kölcsönhatásnál. Oka a részleges töltésmegoszlással bíró részecskék, illetve azok ellentétesen töltött pólusai között fellépő elektrosztatikus erőhatás. Kisebb molekuláknál (például [[ammónia]], [[hidrogén-klorid]]) ez normál állapotban nem elegendő ahhoz, hogy az anyag gázfázisból kondenzáljon, de egy folyadékfázisú dipólusos rendszerben többé-kevésbé lokális rendezettséget eredményez, azaz adott környéken lévő molekulák többé-kevésbé azonos irányba állnak be dipólusaik szerint. A dipólusmolekulák kölcsönhatása rendezett szerkezetet alakíthat ki folyékony vagy szilárd halmazállapotban. Meghatározó tényező a [[dipólusmomentum]] (fizikai vektormennyiség, mely a negatív töltések súlypontjából a pozitívak súlypontja felé irányul, nagyságát pedig a két töltéssúlypont közötti távolság és a parciális töltés szorzata adja meg), a hőmérséklet és a részt vevő molekulák mérete.
 
A van der Waals-kötések közül a dipóluskötésKeesom-kölcsönhatás a legerősebb. Ezért a dipólusmolekulák között inkább előfordulnak szilárd anyagok és folyadékok, mint az apoláris molekulájú anyagok közt.
 
==== Permanens dipólus és indukált dipólus közötti (Debye) kölcsönhatás ====
==== Indukciós hatás ====
DipólusÁllandó dipólusmomentummal rendelkező molekula és apoláris molekula között kialakuló kölcsönhatás – ''indukált dipólus'' jön létre. Azért nevezzük ''indukciós hatásnak'' (indukciós effektusnak), mert a dipólus molekula elektromos megoszlást indukál az apolárosban, így már kialakulhat a vonzás.
 
Ennek a kölcsönhatásnak a van der Waals-kötéseken belül is kicsi az energiája. Az atomok saját vagy indukált dipólusmomentumából származik, és a távolsággal gyorsan csökken 1/r<sup>6</sup> törvény szerint.
76. sor:
Ez a kötéstípus előfordul például a poláros vízmolekulák és az apoláros jódmolekulák közt.
 
==== London-kötésÁtmeneti dipólus és (indukált dipóldipólus közötti (London-dipólféle, kölcsönhatásdiszperziós) kölcsönhatás ====
Indukált dipól-indukált dipól kölcsönhatás; ''diszperziós erőknek'' is hívják. Apoláris atomok vagy molekulák közötti vonzóerő. Ezt a molekulák pillanatnyi polarizációja okozza. A polarizációt az elektronfelhő mag körüli rezgései alakítják ki. Csak [[kvantummechanika]]i alapon magyarázható. Lényege, hogy ha két atom közelít egymáshoz, a két atommag és a két elektronfelhő taszítja egymást, míg az egyik mag és a másik elektronfelhő között vonzás lép fel. Ez még kevés lenne az összekapcsolódáshoz, az atomoknak olyan rezgésállapotot kell megvalósítani, amelyben a pozitív és negatív töltések súlypontja nem esik egybe és a vonzóerők eredője valamivel nagyobb, mint a taszítóerőké.
A diszperziós kölcsönhatás annál erősebb, minél több az egy molekulára jutó elektronok száma. Ezért nagyobb London-erők hatnak két jódmolekula között, mint két fluormolekula között. Ha nagyobb erők hatnak a szomszédos molekulák között, akkor nagyobb hő kell a leküzdésükhöz, nő az olvadás- és forráspont. Ezért nő pl. az alkánok olvadás- és forráspontja a molekulatömeg növekedésével.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kémiai_kötés”