„Perszeusz makedón király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Belső hivatkozás |
Belső hivatkozás |
||
25. sor:
|}}
'''Perszeusz''' ([[görög nyelv|görögül]] Περσεύς; [[I. e. 212|Kr. e. 212]] – [[I. e. 166|Kr. e. 166]] vagy [[I. e. 162|Kr. e. 162]]), az [[ókor]]i [[hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus]] [[Makedónia]] utolsó [[király]]a az [[Antigonia dinasztia|Antigonidák]] közül (uralkodott [[I. e. 179|Kr. e. 179]]-től [[I. e. 168|Kr. e. 168]]-ig), [[V. Philipposz]] gyermeke volt. Uralkodása alatt keveredett Makedónia abba a konfliktusba, melynek végeztével a Római Köztársaság felszámolta a terület önállóságát ([[harmadik római–makedón háború]]).
== Útja a trónig ==
35. sor:
== Felkészülés a visszavágásra ==
Makedónia a [[
A revansra való felkészülés érdekében belső bázisát erősítette meg – [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, visszavonta atyja népszerűtlen intézkedéseit –, illtve erős nemzetközi szövetséget kívánt kiépíteni. [[II. Prusziasz]], [[Bithünia]] királya a nővérét kapta feleségül, míg jómaga [[IV. Szeleukosz Philopatór]] lányát, Laodikét vette feleségül, de még a Rómával korábbi baráti viszonyát ellenségeskedésre változtató aitól szövetség és általában a többi görög [[polisz]] felé is nyitott, akik szívesen vették a „felszabadító”, de mindinkább fejükre növő Róma elleni fellépést. A makedón király az országával szomszédos thrák, illír és kelta törzsekkel is igyekezett baráti kapcsolatot ápolni, hogy onnan is biztosítsa határait. Mindezt Róma egyre ellenségesebben figyelte, és ennek csak tápot adott az, hogy a [[dardánok (Balkán)|dardánok]] Perszeuszt okolták az ellenük indult [[basztarnák|basztarna]] támadások miatt, illetve hogy olyan hírek terjedtek, miszerint makedón követség járt [[Karthágó]]ban. Rossz szemmel nézték, hogy Perszeusz lerohanta a [[dolopszok]]at, majd erődemonstráció gyanánt serege élén bevonult [[Delphoi]]ba.
A közvetlen indítékot a háború kirobbantására a Rómával szövetséges [[Pergamon]] királya, [[II. Eumenész]] szolgáltatta. [[I. e. 172|Kr. e. 172]]-ben Itáliába utazott, ahol részletes beszámolót tartott Perszeusz erejéről és terveiről, majd hazafelé menet Delphoi környékén majdnem meggyilkolták – minden valószínűség szerint a makedón király szolgálatában álló gonosztevők. A senatus ezt követően római tisztviselők elleni merényletekről is hírt adott, feltüzelve a lakosságot, így [[I. e. 171|Kr. e. 171]]-ben az egyetértésükkel indulhatott meg a [[
== A
{{bővebben|Harmadik római–makedón háború}}
A makedón király haditanácsot tartott [[Pella|Pellában]], ami a háború mellett döntött, és rövidesen sikerült mintegy 39000 gyalogost és 4000 lovast kiállítania, hála az atyja által kialakított hadseregfeltöltési rendszernek. A két sereg [[Thesszália|Thesszáliában]], a Péneiosz völgyében találkozott, és a két lovasság összecsapása makedón győzelemmel végződött. Perszeusz azonban a támadás helyett békét kért, amit Crassus pökhendi módon visszautasított. Az év
[[Kép:Plan battle of Pydna-en.svg|bélyegkép|250px|A püdnai csata]]
[[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben [[Aulus Hostilius Mancinus]] került a római hadak élére, de flottája az [[euboia]]i Oreosznál vereséget szenvedett, és miután egy sikertelen kísérletet tett, hogy betörjön Makedóniába az Elümiotisz szorosán keresztül, nem mozdult Thesszáliából. Ezt kihasználva Perszeusz a dardánokra tört, akiktől nagy zsákmánnyal tért haza, majd a télen Illíria földjére vonult, hogy [[Genthiosz illír király|Genthiosz királyt]] a szövetségesévé tegye, ám sem ezzel, sem hasonló célzatú [[akarnania]]i expedíciójával nem ért el sikert. [[I. e. 169|Kr. e. 169]]-ben aztán [[Quintus Marcius Philippus]] érkezése váratlan fordulatot hozott: a római hadvezér áttört az [[Olümposz]] lábánál Makedóniába, Perszeusz pedig pánikban hagyta el erős állásait Dionnál, visszavonulva egészen [[Püdna|Püdnáig]]. Philippus azonban ellátási gondok miatt nem tudta követni, így a makedónok hamarosan visszaszerezték elveszett területeiket.
| |||