„Harmadik római–illír háború” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kiadás évszáma |
jav. |
||
24. sor:
Időközben Genthiosz figyelmét a déli országhatár, a római protektorátus felé fordította, és megindította a rómaiak kezén lévő [[Basszania]] ostromát. Az erődítés Titus Livius szerint mindössze 5 mérföldre délre feküdt Lisszosztól, de helyét mindmáig nem sikerült beazonosítani. Egyes feltételezések szerint az Ardaxosz (a mai [[Mat (folyó)|Mat]]{{Wd|Q519866}}) folyó torkolatvidékén helyezkedett el.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:173–174.;|Ceka 2013|:221–222.}} Ezzel párhuzamosan az illír flotta nyolcvan hajója az [[epidamnosz]]i és [[Apollónia (Illíria)|apollóniai]] partokat támadta.{{refhely|Cabanes 1988|:321–322.;|Wilkes 1992|:173.;|Ceka 2013|:222.}} Anicius Gallus az Aulóni-öbölben horgonyzó római flottával visszavonulásra késztette az illír [[lembosz]]okat,{{refhely|Ceka 2013|:222.}} majd a [[Shkumbin|Genuszosz]] völgyébe sietett. Itt gyülekezett a római sereg, amelybe a leváltott Appius Claudius még az előző évben Epidamnoszból, Apollóniából és [[Büllisz]]ből további harcosokat toborzott. Anicius Gallus érkezése után az illírekhez tartozó [[parthinok]], Epikadosz vezetésével kétezer gyalogos, Algalszosszal az élen pedig kétszáz lovas csatlakozott a római hadhoz. Anicius a sereg élén megindult Basszania felé, hogy felmentse az ostromlott várost.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:170., 222.}}
Ezen a ponton a háborúról beszámoló Titus Livius leírása töredékes, nem érthető, pontosan mi történt. Annyi bizonyos, hogy rövid időn belül drámai fordulatot vett a helyzet. Lisszosz, [[Ulcinj|Ulkinion]] és [[Risan|Rizón]]{{Wd|Q994211}} városai átálltak a rómaiak oldalára, Genthiosz pedig serege egy részét magára hagyva északra menekült. A rómaiak meg sem álltak [[Szkodra|Szkodráig]], amelynek falai közé Genthiosz bevetette magát, és amely Titus Livius szerint a [[labeátok]]{{Wd|Q1268181}} vidékének legjelentősebb erődítése volt.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:222.;|Gilkes 2013|:269.;|Zavalani 2015|:22.}} Anicius Gallus tábort vert a falak alatt, Genthiosz azonban ahelyett, hogy a védelemre rendezkedett volna be, váratlanul kitört a szkodrai erődből és vakmerően nyílt harcban csapott össze a túlerőben lévő római sereggel. Végül azonban nem tudtak ellenállni a rómaiak nyomásának és visszavonultak, de a szűk városkapunál a nyomukban lévő rómaiak kétszáz illírt vágtak le.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Cabanes 1988|:322.;|Ceka 2013|:223.;|Zavalani 2015|:22.}} Genthiosz Szkodra falai közé szorult, de arra számított, hogy az északon csatározó féltestvére, Karavantiosz a felmentésére siet. Hogy erről megbizonyosodjék, Bellosz és Teutikosz nevű tanácsadóit a római táborba küldte azzal, hogy háromnapos tűzszünetért folyamodjanak. Anicius a tűzszünetet ki is hirdette, így Genthiosz elhagyhatta a várost, és a [[Shkodrai-tó|
=== Lezárása ===
|