„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:Milestone from the southern branch of the Via Egnatia leading to Apollonia with dedication to Marcus Aurelius, Apollonia, Albania.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A Via Egnatia egyik mérföldköve Apollóniánál, törzsén [[Marcus Aurelius római császár]]t méltató sorokkal]]

 

Az {{ie|49}}-ben kirobbant [[Polgárháborúk a Római Birodalomban|római polgárháború]] során az Adria keleti partvidéke fontos összecsapások helyszíne volt. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius Magnus]] flottája az ellenségeskedés kitörésekor blokád alá vonta az Apollónia és Dyrrachium közötti partvidéket, hogy megakadályozza [[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]] partra szállását. Caesar azonban {{ie|48}}. január 5-én a jóval délebbre fekvő Palaesténél mégis partra tette csapatait, és észak felé vonult, hogy összecsapjon Pompeiusszal. Útközben a legcsekélyebb ellenállás nélkül elfoglalta Oricumot, majd Apollóniát, de végül elhúzódó taktikázást követően, július 10-én a Dyrrachium melletti Petránál (ma Shkëmbi i Kavajës) vereséget szenvedett el Pompeiustól. Ezt követően Caesar visszavonult Apollóniába, ahol berendezte főhadiszállását, és ahonnan a végül győzelmet hozó augusztus 9-ei [[pharszaloszi csata|pharszaloszi csatával]] végződő hadjáratát megindította.{{refhely|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:246–247., 249–250.;|Zavalani 2015|:29.}} Apollóniai tartózkodása során barátságot kötött a város több vezetőjével.{{refhely|Ceka 2013|:250., 324.}} Talán ez is közrejátszott abban, hogy {{ie|45}}-ben Caesar Apollóniába küldte nevelt fiát, az akkor tizennyolc éves [[Augustus római császár|Octaviust]], hogy a város akadémiáján retorikai oktatásban és katonai képzésben részesüljön. Apollóniai tartózkodására Octaviust elkísérte barátja, későbbi hadvezére, [[Marcus Vipsanius Agrippa]] és tanára, [[Pergamoni Apollodórosz]]{{Wd|Q963952}} is. Nevelőapja, Iulius Caesar {{ie|44}}-ben bekövetkezett erőszakos halálát követően Octavius, mindössze hat hónapnyi képzést követően, innen hajózott Itáliába, és lett nem sokkal később Augustus néven római császár.{{refhely|Kahn 1961|:161.;|Pollo & Puto 1981|:9.;|Jacques 2009|:129.;|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:250., 324.;|Gilkes 2013|:41.;|Zavalani 2015|:33.}} Talán a város iránti háláját fejezte ki, amikor már római császárként a ''civitas libera et immunis'' státust biztosította Apollóniának, amelynek lakói így mentesültek mindennemű adófizetési kötelezettség alól, emellett továbbra is szabadon használhatták a görög nyelvet. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy megtarthatták görög hagyományú önkormányzati rendszerüket, a [[prütanisz]], a [[bulé]], az [[arkhiereusz]] és az [[agónothetész]] intézményét, sőt, nemegyszer római polgárok töltötték be ezeket a tisztségeket.{{refhely|Ceka 2013|:250., 256., 322–323.}} Az Apollóniában vert illíriai drachma szintén forgalomban maradt, gyakran még a Duna menti provinciák legionáriusai is ebben kapták javadalmazásukat; a drachma {{ie|1}}. század végi megszűnése után is megmaradt Apollónia pénzverési joga.{{refhely|Ceka 2013|:324., 326.}} A városszerte feltárt feliratok továbbra is görög nyelvűek voltak, az apollóniaiak a görög isteneket tisztelték, csupán egyetlen felirat ismert a római hagyományú [[Fortuna (istennő)|Fortuna istennő]] tiszteletéről.{{refhely|Ceka 2013|:325.}} Mindez különleges státust biztosított Apollóniának abban az időszakban, amikor Augustus egykori görög gyarmatvárosok és illír városias települések egész sorát kolonizálta és romanizálta (köztük Dyrrachiumot), felszámolva ezzel a [[koinon]]ok hagyományos rendszerét.{{refhely|Ceka 2013|:256., 317.}} A fejleményekkel elégedetlen [[illírek]] fegyvert fogtak, és az i. sz. 6–9 között lezajlott [[nagy illír felkelés]]{{Wd|Q1265861}} során a lázadást vezető triumvirátus egyik tagja, a latinos nevén ismert [[Bato Daesidiatus]]{{Wd|Q2417655}} i. sz. 6-ban megtámadta és rövid időre bevette Apollóniát is.{{refhely|Ceka 2013|:252.}}