„Dohnányi Ernő” változatai közötti eltérés

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdte zongorára tanítani hatéves korában. Első kompozícióját is zongorára írta [[1884]]-ben ''Gebet'' címmel. Kilencévesen, [[1886]]-ban szerepelt először nyilvánosan és ebben az évben íratták be a Pozsonyi Gimnáziumba is. Itt ismerte meg a nála négy évvel fiatalabb [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélát]] is. Szülei irányítása mellett a gimnáziumi évei alatt elsőelsődleges feladata a tanulás volt, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményezett, hogy apja belátta, fiábólfiának hivatásos zenészzenésznek kell hogylennie. legyen.

Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korátólkorában már vokális műveket is írt: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott 1891-ben.

A Zeneakadémia két tanszakára is felvételt nyert: zongorából a 3. évfolyamba [[Thomán István]]hoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamba [[Koessler János]]hoz került. Ezenkívül még a bölcsészkarbudapest tudományegyetem bölcsészkara német–magyar szakára is beiratkozott, de eztegyetemi tanulmányait rövidesen abbahagyta, mivel a Zeneakadémia minden idejét lekötötte. [[1895]]-ben írta 1. opusszámmal ellátott művét, a ''c-moll zongoraötöst,'' amit Koessler közbenjárására [[Johannes Brahms]] is megismert és előadatott Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött hozzá a darabhoz, hogy: „Magam sem tudtam volna jobban megírni”. Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdte el foglalkoztatni. [[1897]]-ben ez a szimfónia (F-dúr) és a ''Zrínyi-nyitány'' elnyerte a [[millennium]] alkalmából meghirdetett ''Királydíjat.'' Még ez év júniusában kitüntetéssel diplomázott mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát [[Eugen d'Albert]]-rel, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában töltötte, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. Azonban Berlin mégsem hozta meg a kívánt koncertsikereket, de a jövőbeni művészi karrierjéhez vezető legfontosabb esemény mégis itt érte: [[Richter János]] meghívta a [[Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara]] szólistájának, 1897 novemberére. Richter János révén mutatkozott be Londonban, [[1898]]-ban, amivel megvetette világhírnevének alapjait. Londonban fergeteges sikert aratott, egyre újabb és újabb koncerteket követeltek tőle, és az újságok is oldalakat szenteltek méltatására. [[1899]] márciusában megnyerte a bécsi [[Bösendorfer]] zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az op. 5-ös ''e-moll zongoraverseny'' egytételes változatával. Az 1899/[[1900]]-as évad során lépett be a világutazó koncertzongoristák körébe.

A [[második világháború]] kitörésével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyerekeivelgyermekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy [[ausztria]]i faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves [[argentína]]i kényszerkitérő és számtalan nehézség után [[1949]]-ben érkezett meg a család az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált Dohnányinak. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig egy egzisztenciális aggodalmaktólgondoktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött [[Florida]] fővárosában, [[Tallahassee]]-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt vége: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta az életét a bolyongás évei alatt, s még Amerikában is. Dohnányit háborús bűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. Ennek következtében – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni nekiszámára, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor.

83 éves korában halthunyt el meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. [[1990]]-ben [[posztumusz]] [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki.