„Vicksburgi hadjárat” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a konföderáciüs javítva konföderációs-ra
243. sor:
 
== A hadjáratok hatása ==
Noha a konföderáciüskonföderációs veszteség halottakban és sebesültekben viszonylag alacsony maradt (2872 fő a 3910 fő uniós veszteséggel szemben), a győzelemmel Grant [[Fort Donelson ostroma|Fort Donelson]] után a nyugati hadszíntér második konföderációs hadseregét is megadásra kényszerítette. Ez {{szám|29495}} fegyvert letevő katonát jelentett,{{refhely|Kennedy|173. o.}} melyek legtöbbjét kegyelemben részesítve szabadon eresztették. A szövetségi erők nagy mennyiségű tüzérségi löveget, puskát és lőszert zsákmányoltak. A hadjárat március 29-i kezdete óta {{szám|10142}} uniós és {{szám|9091}} konföderációs halottat és sebesültet követelt.{{refhely|Ballard|398-399. o.}}
 
1863 nyarán ez a vereség mindössze egy nap eltéréssel követett egy második nagy csapást. Július 3-án [[Robert E. Lee]] tábornagy [[Pennsylvaniai hadjárat|pennsylvaniai offenzívája]] a [[Gettysburgi csata]] harmadik napjának katasztrófával felérő sikertelen támadásával kudarcba fulladt. Július 4-én a csillag-sávos lobogó ismét ott lobogott Vicksburg fölött. A függetlenség napján fegyvert letevő konföderációs katonák számára ez keserű vereséget jelentett. Az uniós katonák fegyelmezetten viselkedtek, a legyőzöttek közé vegyülve élelmet adtak nekik. Az élelemkészleteket ellenőrző és magasabb árakban reménykedő spekulánsok raktárait feltörték és tartalmukat az utcára hajigálták az éhezők számára. Grant bő húsz évvel későbbi visszaemlékezésében így írt: ''„A két hadseregbe tartozó emberek úgy barátkoztak, mintha legalább is azonos ügyért küzdöttek volna.”''{{refhely|Grant|XXXVIII. fejezet, 38. o.}} Ennek ellnére a hagyomány szerint az ellenséges érzelmek fennmaradtak, mivel a július negyedikei ünnepet Vicksburgben a [[második világháború]]ig nem tartották meg.{{citation needed|date=February 2013}} Ezt az állítást megkérdőjelezi, hogy például 1907-ben megülték az ünnepet.{{refhely|Waldrep|247. o.}}{{refhely|Ballard|420-421. o. szerint ennek a történetnek nincs alapja. Noha nem tudjuk, hogy a város vezetése vajon ünnepnek nyilvánította-e július 4-ét, de ezt a napot délen hagyományosan inkább családi piknikkel volt szokás tölteni, nem pedig városi, vagy megyei szervezésű összejöveteleken való részvétellel.}}