„Harmadik római–illír háború” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében |
Belső hivatkozás |
||
24. sor:
Időközben Genthiosz figyelmét a déli országhatár, a római protektorátus felé fordította, és megindította a rómaiak kezén lévő [[Basszania]] ostromát. Az erődítés Titus Livius szerint mindössze 5 mérföldre délre feküdt Lisszosztól, de helyét mindmáig nem sikerült beazonosítani. Egyes feltételezések szerint az Ardaxosz (a mai [[Mat (folyó)|Mat]]{{Wd|Q519866}}) folyó torkolatvidékén helyezkedett el.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:173–174.;|Ceka 2013|:221–222.}} Ezzel párhuzamosan az illír flotta nyolcvan hajója az [[epidamnosz]]i és [[Apollónia (Illíria)|apollóniai]] partokat támadta.{{refhely|Cabanes 1988|:321–322.;|Wilkes 1992|:173.;|Ceka 2013|:222.}} Anicius Gallus az Aulóni-öbölben horgonyzó római flottával visszavonulásra késztette az illír [[lembosz]]okat,{{refhely|Ceka 2013|:222.}} majd a [[Shkumbin|Genuszosz]] völgyébe sietett. Itt gyülekezett a római sereg, amelybe a leváltott Appius Claudius még az előző évben Epidamnoszból, Apollóniából és [[Büllisz]]ből további harcosokat toborzott. Anicius Gallus érkezése után az illírekhez tartozó [[parthinok]], Epikadosz vezetésével kétezer gyalogos, Algalszosszal az élen pedig kétszáz lovas csatlakozott a római hadhoz. Anicius a sereg élén megindult Basszania felé, hogy felmentse az ostromlott várost.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:170., 222.}}
Ezen a ponton a háborúról beszámoló Titus Livius leírása töredékes, nem érthető, pontosan mi történt. Annyi bizonyos, hogy rövid időn belül drámai fordulatot vett a helyzet. Lisszosz, [[Ulcinj|Ulkinion]] és [[Rhizón]]{{Wd|Q7320766}} városai átálltak a rómaiak oldalára, Genthiosz pedig serege egy részét magára hagyva északra menekült. A rómaiak meg sem álltak [[Szkodra|Szkodráig]], amelynek falai közé Genthiosz bevetette magát, és amely Titus Livius szerint a [[labeátok]] vidékének legjelentősebb erődítése volt.{{refhely|Cabanes 1988|:322.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:222.;|Gilkes 2013|:269.;|Zavalani 2015|:22.}} Anicius Gallus tábort vert a falak alatt, Genthiosz azonban ahelyett, hogy a védelemre rendezkedett volna be, váratlanul kitört a szkodrai erődből és vakmerően nyílt harcban csapott össze a túlerőben lévő római sereggel. Végül azonban nem tudtak ellenállni a rómaiak nyomásának és visszavonultak, de a szűk városkapunál a nyomukban lévő rómaiak kétszáz illírt vágtak le.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Cabanes 1988|:322.;|Ceka 2013|:223.;|Zavalani 2015|:22.}} Genthiosz Szkodra falai közé szorult, de arra számított, hogy az északon csatározó féltestvére, Karavantiosz a felmentésére siet. Hogy erről megbizonyosodjék, Bellosz és Teutikosz nevű tanácsadóit a római táborba küldte azzal, hogy háromnapos tűzszünetért folyamodjanak. Anicius a tűzszünetet ki is hirdette, így Genthiosz elhagyhatta a várost, és a [[Shkodrai-tó|Labeátiszi-tavon]] keresztül [[Meteon]]ba hajózott. Ott Karavantiosszal találkozott, akit azzal bízott meg, hogy a [[
=== Lezárása ===
A harmadik római–illír háború harminc napon belül véget ért.{{refhely|Wilkes 1992|:174.;|Schütz 2002|:72–73.;|Jacques 2009|:123.;|Ceka 2013|:223.;|Šašel Kos 2013|:180.}} Titus Livius ezt úgy kommentálta, hogy ez volt Róma első olyan háborúja, amely előbb véget ért, mint ahogy a háború kitörésének híre eljutott volna Rómába.{{refhely|Ceka 2013|:222.}} Rómában háromnapos közös imával ünnepelték az illírek feletti győzelmet.{{refhely|Ceka 2013|:223.}} Eközben Anicius praetor az illír kincstárban talált nemesfémet és pénzt, ahogy a királyi palota bútorzatát és a hadi zászlókat is Rómába küldette.{{refhely|Ceka 2013|:223.}} Hadi zsákmányuk lett emellett a 220 hajót számláló illír flotta is, amelyet a szenátus későbbi döntése értelmében [[Korfu|Kerküra]], Epidamnosz és Apollónia városai között osztottak szét.{{refhely|Cabanes 1988|:324.;|Wilkes 1992|:175.;|Schütz 2002|:73.;|Jacques 2009|:123.;|Ceka 2013|:223.}}
A római szenátus öt megbízottjából álló küldöttség {{ie|168/167}} telén juttatta el a Szkodrában tartózkodó Anicius Gallusnak a békefeltételeket, amelyek kihirdetésére a háború által érintett illíriai területek vezetői is a városba siettek.{{refhely|Cabanes 1988|:323.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:224.}} A római szenátus és népgyűlés által jóváhagyott békeszerződés alapgondolata az illírek szabadságának garantálása volt, egyúttal meghagyta a római helyőrségek felszámolását az illíriai városokban és erődítésekben.{{refhely|Cabanes 1988|:323.;|Wilkes 1992|:174.;|Ceka 2013|:224.}} Emellett a béke arról is rendelkezett, hogy a háborúban a rómaiak mellé álló illír törzsek, [[koinon]]ok és városok – azaz [[Vis (sziget)|Issza]] és a szigettel szemközti partvidék koinonja, Rhizón és Ulkinion, a
Az illírek felett aratott győzelem megünneplésére Anicius Gallus praetor hazatérése után, {{ie|167}} februárjában került Rómában. A didadalmenetben a praetort szállító kocsi előtt bandukolt a legyőzött illír király, Genthiosz, családja és udvarának fő előkelőségei.{{refhely|Wilkes 1992|:175.;|Schütz 2002|:73.;|Ceka 2013|:225., 349.}} Felvonultatták az illírek hadi jelvényeit, a királyi udvar bútorait, valamint a kincstár kincseit: 27 font aranyat, 19 font ezüstöt, 13 ezer dénárt és 120 ezer illír drachmát. Az illíriai háborúból 20 millió sestercius értékű hadi zsákmány került a római kincstárba.{{refhely|Cabens 1988|:324.;|Wilkes 1992|:175.;|Šašel Kos 2013|:181.}} Az illírek elleni hadjáratban részt vevő római polgárok és szövetséges harcosok fejenként 45 dénár jutalomban részesültek.{{refhely|Wilkes 1992|:175.}} Az illír királyi családot végül [[Gubbio|Iguviumba]] deportálták, Genthiosz ott fejezte be életét.{{refhely|Cabanes 1988|:324.;|Wilkes 1992|:175.;|Ceka 2013|:225., 349.}}
|