„V. Károly francia király” változatai közötti eltérés

=== Francia sikerek ===

A taktika eredményesnek bizonyult, bár az ország népének szörnyű szenvedéseket kellett kiállniuk: az angolok lovasportyáikkal rendszeresen dúlták Franciaország belső területeit. [[John of Gaunt|Lancaster hercege]] [[1369]]-ben [[Calais]]-ből kiindulva [[Harfleur]]ig tört előre, ahol a király fivére, Philippe burgundi herceg serege gyülekezett egy angliai expedícióra készülve.<ref>Françoise Autrand: Charles V. Fayard, 1994. p. 572</ref> A franciák a felégetett föld taktikáját alkalmazták a környéken, és csak kitöréseikkel zaklatták Lancaster erőit, akik bekerítéstől tartva eredménytelenül voltak kénytelenek visszavonulni. A gaszkon földesurak és városok nagy része a király mellé állt, aki fivéreit, Louis d’Anjout és Jean de Berryt küldte Aquitaniába a hezitálók meggyőzésére. Bőkezűen élt a privilégiumokkal is, különös tekintettel a nemesítésre – az ország előkelői amúgy is megfogyatkoztak a pestis, Crécy és Poitiers miatt.<ref>Jacques Dupaquier: ''Histoire de la population française''. Paris, PUF, 1995. I. kötet. p. 367</ref> A városokat adókedvezmények kilátásba helyezésével sikerült átállásra bírnia: rövid időn belül hatvannál is több város váltott pártot, utolsóként [[Millau]] decemberben, húsz évre szóló adómentességet kiharcolva.<ref>Françoise Autrand: Charles V. Fayard, 1994. p. 570</ref> A megmaradt kevés angol helyőrség elszigeteltsége folytán nem tudott nagyobb területet ellenőrizni. Guyenne-ben Anjou, Poitouban Berry hercege vezette felszámolásukat. Eközben du Guesclin II. Henrik segítségére sietett Kegyetlen Péter hívei és az angolbarát portugálok támadását elhárítandó, és [[1369]]. [[március 14.|március 14-én]] legyőzte őket a [[montieli csata|montieli csatában]].

[[1370]]-ben a francia seregek tovább törtek előre: a [[Garonne]] mentén sorra kapitulált [[Agen]], [[Villeneuve-sur-Lot]], [[Pujols (Lot-et-Garonne)|Pujols]], [[Penne (Tarn)|Penne]], [[Fumel]] és [[Puymirol]] északon és [[Tarbes]], [[Bagnères-de-Bigorre|Bagnères]] és [[Vic-en-Bigorre]] délen, Berry hercege pedig [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] bevonult [[Limoges]]-ba – igaz, még aznap ki is vonult az átállt városból, miközben az angolok maradékai még tartották a [[vikomt]]i palotát. A Fekete Herceg Lancaster hercege segítségével [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] visszavette a várost, lakóit pedig bosszúból lemészároltatta, házait felgyújtatta. Az elrettentőnek szánt példa azonban csak erősítette az angolellenes hangulatot a megszállt francia területeken. [[Robert Knowles]] eközben 2500 íjász és 1600 fegyveres élén indult Calais-ból portyára ([[chevauchée]]) 1370 júliusában, melynek során [[Amiens]], [[Noyon]], [[Reims]] és [[Troyes]] környékét pusztította – bármiféle komolyabb győzelem nélkül. A portyát végül Burgundiában visszaverték, mire Knowles két napig Párizs vidékét dúlta a város lakóinak szeme láttára. A király eközben a kasztíliai győzelmeinek köszönhetően népszerű du Guesclint léptette elő [[connétable]]-lá (főparancsnokká) [[október 2.|október 2-án]]. Az új fővezér seregével üldözte és zaklatta Knowles hadait, majd [[december 4.|december 4-én]] szétverte őket [[pontvallaini csata|Pontvallainnél]], miközben a [[Loir]]on keltek át.