„Kallós Zoltán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
Középiskolai tanulmányait Kolozsváron és [[Sepsiszentgyörgy]]ön folytatta, Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett (1946). Tanítóként dolgozott a [[kalotaszeg]]i [[Magyarvista|Magyarvistán]] (1946–50) és a [[moldva]]i [[Lészped]]en{{wd|Q2469527}} (1956–57), közben elvégezte a kolozsvári [[Gheorghe Dima Zeneakadémia|Gheorghe Dima Zeneakadémiát]] (1955), szakirányító a [[marosvásárhely]]i Népi Alkotások Házánál (1957–58), 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott [[Gyimes]]ben (1959–68). Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági [[tánc]]ház mozgalom egyik tanácsadója lett.
 
Első írását a [[Református kollégium (Kolozsvár)|Kolozsvári Református Kollégium]] ''[[Remény (folyóirat, 1920–1922)|Remény]]'' című diáklapja közölte (1943). Néhány tanulmánya és cikke a ''[[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]]'' és ''[[Utunk]]'', a [[budapest]]i ''Néprajzi Közlemények'' és ''Tánctudományi Tanulmányok'', a [[kecskemét]]i ''[[Forrás (folyóirat)|Forrás]],'' a [[debrecen]]i ''Műveltség és Hagyomány'' hasábjain jelent meg.
 
A [[Mezőség]]en, Kalotaszegen, Moldvában és [[Gyimes]]ben gyűjtötte a [[néprajz|folklórnak]] úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres [[zene|zenét]], a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a ''Balladák könyve'' ([[Szabó T. Attila]] gondozásában és bevezető tanulmányával, 1971) [[Budapest]]en három új kiadást ért meg (1973, 1974, 1977). Tartalmával – 259 [[ballada]] és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb [[magyar nyelv|magyar]] balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal. ''Új guzsalyam mellett'' c.című másik könyve (1973) egy klézsei[[klézse]]i öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és [[hanglemez]]melléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.
 
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt<ref>http://www.kallos.org.ro/</ref>, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg [[Válaszút]]on bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítványalapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Életének utolsó évtizedeiben Kallós Zoltán Kolozsvárt és Válaszúton élt és alkotott.
 
==Könyvek (válogatás)==