„Sivatagi atyák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
A fő táplálék többnyire a kenyér volt. Sokan úgy jutottak kenyérhez, hogy kosarakat és gyékényeket készítettek cserébe érte. Nitriában, majd később Szkétiszben is, amikor a szerzetesek kezdtek megsokasodni, pékműhelyeket állítottak fel, ahol bárki megsüthette a kenyerét. A kenyér mellett a lencse és a csicseriborsó a legelterjedtebb élelmiszerek közé tartozott Egyiptomban. Sok szerzetes táplálkozott ezekkel. Egyesek Antalhoz hasonlóan kertet műveltek, ahol zöldséget és gyümölcsöt termesztettek. A zöldség- és gyümölcsfogyasztók többsége azonban teljesen tartózkodott a kenyértől. Ór, Theón, Apollósz, Patermuthiosz beérték zöldségekkel és vadnövényekkel. [[Lükopoliszi Szent János|Lükopoliszi János]] egy ideig csak gyümölcsöket evett, a kenyértől és minden főtt ételtől megtartóztatta magát.
A napi egyszeri étkezés már a 4. század előtt általános gyakorlattá vált. Ahogy mondták:
: ''„Ha valaki egyszer eszik naponta, az szerzetes; ha kétszer, az testi ember, ha háromszor, az állat.”'' <ref>Lucien Regnault: Így éltek a 4. századi egyiptomi szerzetesek</ref><ref>Etiópból fordított apophthegmák, SP, noveau recueil, 287-331.; 14,1</ref> Egyesek hosszabb ideig [[böjt]]öltek, különösen a kezdetekkor. Tudunk olyan szerzetesekről, akik 40 napig semmit nem ettek. Mindenesetre az ilyen hosszú böjtök ritkák voltak, ezzel szemben a pár napos böjtök meglehetősen gyakoriak voltak közöttük.
| |||