Főmenü megnyitása

Módosítások

Az {{ie|214-ben}} kitört [[első római–makedón háború]]{{Wd|Q75626}} idején Szkerdilaidasz Illíriája ennek megfelelően a rómaiak oldalán állt. A háború második évében, {{ie|213-ban}} azonban V. Philipposz hatalmas sereggel rohanta le az Illír Királyságot. Mélyen behatolt Szkerdilaidasz birodalmába, s mindössze két nap elteltével serege már az ország fővárosa, [[Lisszosz]] alatt vonult fel. A makedón király először a város feletti erődítés, [[lezhai vár|Akrolisszosz]]{{Wd|Q60529}} bevételét tűzte ki célul. Seregének egyik szárnya a Lisszosz és Akrolisszosz között húzódó területen, valamint az Ardaxanosz (ma Gjadra) folyócska partján foglalta el rejtekállásait. A fősereg [[peltasztész]]ei ezt követően megindították Akrolisszosz ostromát, amit a makedón sereg [[kőhajító gép]]ei{{Wd|Q219433}} támogattak, majd a fősereg visszavonulást színlelt, hogy a várvédőket kicsalják. Így is történt, a visszavonuló ellenségre támadó akrolisszosziakat és lisszosziakat a folyóparti rejtekállást elfoglaló makedón harcosok meglepték és szétszórták, az akrolisszosziak visszavonulását pedig a két vár között várakozó szárny akadályozta meg. Akrolisszosz makedón kézre került, s másnap Lisszosz is megadta magát. Polübiosz krónikája szerint Lisszosz elestét hallva több illír város sietett hűséget esküdni a makedón királynak, aki egészen [[Szkodra|Szkodráig]] [[protektorátus]]a alá vonta a meghódított illíriai vidékeket. Ezzel Szkerdilaidasz országának területe jelentősen lecsökkent, ő maga pedig tartósan a partvidéket övező hegyvidékekbe szorult vissza, és el lett vágva római szövetségeseitől.{{refhely|Cabanes 1988|:297–298.;|Wilkes 1992|:166–167.;|Ceka 2013|:187–188.}}
 
Abból kiindulva, hogy a források Szkerdilaidaszt és Pleuratoszt {{ie|212}} után többnyire együtt említik, feltételezhető, hogy apa és fia közösen uralkodtak az Illír Királyság felett.{{refhely|Papazoglou 1965|:159., 170., 172., 176.;|Hammond 1966|:244.;|Cabanes 1988|:293–294.}} Így például amikor a római csapatokat vezénylő [[Marcus Valerius Laevinus]]{{Wd|Q706722}} {{ie|211-ben}} katonai segítséget kérve az [[Aitóliai Szövetség]]hez{{Wd|Q245273}}, valamint Szkerdilaidaszhoz és fiához, Pleuratoszhoz fordult, utóbbiakat „az illírek királyai”-nak címezte. Ezekben az években V. Philipposz újult erővel támadt a Lisszosztól északra fekvő illír területekre. A forrásokban ezt követően legközelebb {{ie|209}} kapcsán találkozni Szkerdilaidasz nevével, aki a jelek szerint harcosaival a kérlelhetetlenül makedónellenes Aitólia [[szümmakhia|szümmakhiájához]] csatlakozott. Fiával, Pleuratosszal és Eroposz nevű hadvezérével együtt {{ie|208}} folyamán visszafoglalták fővárosukat, Lisszoszt, majd bevonultak Dasszarétiába, elfoglalták [[Ohrid|LükhnisztLükhnisz]]t, és onnan támadták Makedóniát. Eközben szövetségesük, [[Longarosz dardán király|Longarosz]] Dardániája északról intézett támadásokat Makedónia ellen.{{refhely|Cabanes 1988|:298–299.;|Përzhita 2012|:122.;|Ceka 2013|:189., 282.}}
 
Szkerdilaidasz halálának dátuma bizonytalan. A források utoljára {{ie|208-ban}} említik a nevét, az első római–makedón háborút lezáró {{ie|205.}} évi phoinikéi béke idején azonban az illíreket már csak fia, III. Pleuratosz képviselte. Ebből arra következtethetni, hogy Szkerdilaidasz a két év közötti időszakban halt meg.{{refhely|Cabanes 1988|:302.;|Jacques 2009|:122.;|Ceka 2013|:189–190.|Wilkes 1992|:170. tévesen a béketárgyaláson megjelentek között említi.}} Ha így volt, Szkerdilaidasz már nem érhette meg, amikor a phoinikéi béke nagyrészt helyreállította az Illír Királyság területi egységét.{{refhely|Ceka 2013|:189–190.}}
39 637

szerkesztés