„Albert Lortzing” változatai közötti eltérés

Apja, Johann Gottlieb Lortzing eredetileg bőrkereskedő volt. Feleségével, Charlotte Sophie-val megalapították a [[berlin]]i Urania színtársulatot, amellyel sokat vándoroltak. [[1811]]-ben [[Wrocław|Breslau]]ban játszottak az ottani színházban, [[1813]]-ban [[Bamberg]], [[Coburg (Bajorország)|Coburg]], [[Strasbourg]] és [[Freiburg im Breisgau|Freiburg]] következett. Albert 12 évesen lépett először színpadra: az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. A család [[1817]]-ben [[Josef Derossi]] társulatához csatlakozott és [[Bonn]], [[Aachen]], [[Düsseldorf]], [[Bréma (település)|Bréma]], valamint [[Köln]] színpadain léptek fel. Pályáját [[tenor]]énekesként kezdte [[1819]]-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. Lortzing [[1824]]. [[Január 30.|január 30]]-án vette feleségül [[Rosina Regine Ahles]] [[színész]]nőt. Tizenegy gyermekük született. [[1826]]-ban [[Detmold]]ban éltek. A detmoldi együttes Münsterben, és Osnabrückben is fellépett. Lortzing Osnabrückben csatlakozott a szabadkőművesekhez. Lortzing Detmoldban komponálta ''Die Himmelfahrt Christi'' című oratóriumát. Főleg vígoperái („Spieloper”) voltak sikeresek. ''Cár és ács'' című vígoperáját először [[1837]]. [[December 11.|december 11]]-én mutatták be Lipcsében. Peter Iwanow szerepét maga a szerző énekelte. A művet ma is gyakran előadják. Lortzing ''A vadorzó'' című vígoperája ([[1842]]) [[Budapest]]en először [[1894]]-ben került színre. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött. 1844-ben a Stadttheater Leipzig, [[1845]] és [[1847]] között a [[Theater an der Wien]], majd [[1850]]-ben – az újonnan megnyitott – [[Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater]] karmestereként működött. A túlhajszolt művész [[1851]]-ben halt meg.