„Thomas Malthus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
a Bot: idézőjelek javítása
65. sor:
[[1820]]-ban írott, ''A közgazdaságtan elvei, tekintettel gyakorlati alkalmazásukra'' (Principles of Political Economy: Considered with a View to their Practicial Application) című művében már egyértelműen közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Elutasította mind a [[David Ricardo]] nevéhez fűződő ''munkaérték-elméletet,'' mind a klasszikus közgazdászok körében széles körben elfogadott [[Say-dogma|Say-dogmát]]. (A [[20. század]] közgazdászainak túlnyomó többsége, köztük [[John Maynard Keynes]], már Malthusszal értett egyet ebben a két kérdésben.) Az áru értékét az áruért vásárolható munka mennyiségével határozta meg. Ábrázolásában a munkás megkapja a munkája teljes ellenértékét, a nyereség viszont onnan származik, hogy az árut több munkáért adják el, mint amennyit tartalmaz. (A marxisták szerint a munkást a tőkések így, mint vevőt zsákmányolják ki, holott Malthus éppen a kizsákmányolást akarta tagadni.) S Malthus szerint a nyereség nagysága a kereslet-kínálattól függ.
 
A gazdasági növekedés alapfeltétele Malthus felfogásában a megfelelő kereslet megléte. Ezért tévesnek tartja Ricardo és Say elméletét, mely szerint a felhalmozás biztosítja a keresletet. A tőkéseknek Malthus szerint nincs meg a szándéka, a munkásoknak pedig a képessége a keresletnek a felhalmozáshoz igazodó növelésére. Emiatt szükségesnek nevezte a nem termelő, csak fogyasztó rétegek (az úgynevezett "harmadik„harmadik személyek"személyek”: hivatalnoki réteg, papság, katonaság) meglétét a társadalomban: ha ugyanis az emberek nem költik el a rendelkezésükre álló jövedelmet (és Malthus szerint ez gyakran előfordul), ők azok, akik fogyasztásukkal közelebb viszik a keresletet a kínálathoz, így csökkentik a [[gazdasági válság]]ok mélységét.
 
További fontos művei: