„Bismarck-osztály” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a sebeségét javítava sebességét-re |
a amjd javítva majd-ra |
||
113. sor:
A brit flotta észak-atlanti vizeken lévő összes egységét az elfogására irányították. Hosszabb időre sikerült elszakadnia üldözőitől, de egy rádióüzenete elárulta tartózkodási körzetét, amit a légi felderítés révén a britek pontosítani tudtak. Május 26-án repülőgép-hordozóról induló torpedóbombázók támadták meg és két torpedótalálatot értek el rajta. A tatrészen becsapódó egyik torpedó az egyik kormánylapátot elgörbítve kormányozhatatlanná tette. A Swordfishek támadása rámutatott a légvédelem ama hiányosságaira, hogy nem tudott kellő hatékonysággal tüzelni az alacsonyan, szinte a vizet súrolva érkező és a tűzvezetési rendszer számára túl lassú, már elavultnak számító repülőgépekkel szemben. Bár egyetlen gépet sem sikerült lelőniük a harcban, több támadásukat sikerült visszavernie a légvédelemnek. Mivel a légvédelmi tüzérek felkészültsége hiányos volt, de így is számos támadást meg tudtak hiúsítani, egyes vélemények szerint a csatahajó légvédelmi felszereltsége valójában megfelelő volt, szemben a gyakori kritikákkal.
A helyszínre érkező brit hadihajók másnap reggel támadást intéztek a manőverezésre képtelen csatahajó ellen. A Bismarck eleinte pontos sortüzeket lőtt az ellenségre, annak ellenére, hogy nem tudta tartani a haladási irányát és így a kiszámíthatatlan imbolygása csaknem lehetetlenné tette számára a pontos célzást. A több irányból támadó ellenséges hajók több súlyos találatot elértek rajta az ütközet elején. Az egyik sortűz megsemmisítette a fő tűzvezetési központot és végzett a parancsnoki toronyban lévőkkel is, így előbb a hátsó tűzvezetési központ (von Müllenheim-Rechberg vezetésével) vette át a szerepét,
A heves harcban harcképtelenné vált csatahajót a németek maguk süllyesztették el, hogy ne kerülhessen az ellenség kezére. Személyzetéből összesen 115 fő maradt életben.
| |||