„Bismarck-osztály” változatai közötti eltérés

Az osztálynál alkalmazott 4×2-es elrendezés az első világháború végső fejlesztésű német csatahajóin és csatacirkálóin már megjelent, bár közvetlen befolyással az ekkori elrendezésre nem volt. Az 1921-es washingtoni flottaegyezményt követően csaknem minden kapitális hadihajó három vagy négy löveget hordozó lövegtornyokat kapott, mely elrendezés révén a tornyok számának csökkentése mellett növelhették a lövegek számát. A kevesebb számú torony miatt rövidebb volt a citadella (főként a lőszerraktárakat védő erős páncélzat) és a hajókat is rövidebbre építhették. A ''Bismarck'' tervezésénél szóba jött a tripla-lövegtornyok alkalmazásának ötlete is, de elvetették attól tartva, hogy ez a megoldás csökkentené az egyes lövegtornyok tűzgyorsaságát és hogy egyetlen találat harcképtelenné teheti a hajó tűzerejének egy nagyobb részét. A 4×2 elrendezés mellett szólt az is, hogy a két csővel ellátott tornyok jobb tüzelési lehetőségeket nyújtottak és hatékonyabb sortűz-szekvenciát tettek lehetővé.<ref name="bh33">Bercuson & Herwig, 33. o.</ref>

 

 

'''Nehéztüzérség technikai adatai'''

 

===== Közepes tüzérség =====

A hajók közepes tüzérségét 15 cm űrméretű, 55 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúk ([[15 cm SK C/28 L/55]]) képezték, melyeket hat darab, kéttengelyesen stabilizált, Drh. L. C/34 jelzésű ikerlövegtornyokban helyeztek el.<ref name="UTGseeziel" /><ref name="185,2" /><ref name="AM" /><ref name="170,30">M.Dv. Nr. 170,30 Merkbuch über die Munition für die 15cm SK C/25 der Schiffsartillerie</ref> Ezeket a lövegtornyokat római számokkal és oldal szerint (Stb ill. Bb) jelölték előlről hátrafelé, így például a jobb oldali hátsó lövegtorony az Stb III jelölést kapta. A lövegtornyok közül csak a két középsőt (Stb II ill. Bb II) szerelték fel távolságmérővel (bázistávolság: 6,5 m).

 

 

A ''Tirpitz'' rendelkezett a legkifinomultabb rádiólokátor-felszereltséggel az összes német hadihajó közül, de lehet, hogy ezek egy része csak kísérleti céllal lett telepítve és a hatékonyságukról sincsenek pontos információk.<ref>[http://dreadnoughtproject.org/friends/dickson/German%20Radar%201.pdf German Radar Equipment of World War II] (kivonat Erwin F. Sieche a Warship magazin 1982-es évfolyamának 21. és 22. számában megjelent cikkeiből.)</ref>

 

'''''Célzás és tüzelés metódusai''''':<ref name="DS Seeziel+Flak">Denkschrift über das Ergebnis der mit Frontvertretern durchgeführten Untersuchung der Kriegsbrauchbarkeit der Seeziel- und Flakartillerie auf Schlachtschiffen und schweren Kreuzern, Oberkommando der Kriegsmarine, B.Nr. Skl.Qu A I 2983/41 gKdos, 18. Juli-4. August 1941</ref>

==== Légvédelmi tüzérség ====

===== Nehéz flak =====

A hajók nehéz légvédelmi lövegei 10,5 cm űrméretű gyorstüzelő ágyúk voltak. A ''Bismarck'' 4-4 darab [[10,5 cm SK C/33]] ill. [[10,5 cm SK C/37]] kétcsövű; a ''Tirpitz'' 2 illetve 6 ilyen kétcsövű talapzattal rendelkezett. Utóbbi 1941 augusztusától 8 darab C/37 jelzésű lövegtalppal bírt. A lövegtalpak mind háromtengelyesen voltak stabilizálva.<ref name="185,2" /><ref name="AM" /><ref name="700IIc">M.Dv. Nr. 700, IIc, Seekriegsanleitung Teil III Waffentaktik Heft c, Luftverteidigung Küste, Anlage 10 Leistungsangaben der Flakgeschütze</ref>

 

 

=== Csónakok ===

Az osztály egységei 16 mentőtutaj mellett csónakok széleskörű választékával rendelkeztek különböző feladatokhoz.<ref name="BV.S1.Gr46">Bauvorschrift für den Schiffskörper der Schlachtschiffe "F" und "G" (Ersatz Hannover und Ersatz Schleswig-Holstein, Abschnitt S I Gruppe 46 Einrichtungen für Beiboote)</ref> Ezekhez tartoztak: