Wikipédia

„Második keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Akkói találkozó: duplikáció ki, pontosítások
→‎Akkói találkozó: gördülékenység
215. sor:
A keresztesek érkezését üdvözlő jeruzsálemi nemesség egy találkozó összehívását kezdeményezte, hogy megvitathassák, mi legyen a következő lépés. Erre 1148. június 24-én került sor, amikor is a [[Jeruzsálemi Királyi Gyűlés]] [[Akko (település)|Akko]] mellett találkozott a lovagok vezetőivel, illetve a szentföldi és kis-ázsiai keresztes államok uralkodóival. Ez volt a nemesek leglátványosabb találkozója ebben az időszakban.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}}{{sfn|William of Tyre|Babcock|Krey|1943|loc=vol. 2, bk. 17, ch. 1, pp. 184–185}}
 
A gyűlésen határoztak az ekkor a Zengidák mellett álló, 1147-ben a Jeruzsálemmel szövetséges [[Boszra|Bosrát]] megtámadó Damaszkusz ostromáról.{{sfn|Nicolle|2009|pp= 54–55}} A történészek vélekedése sokáig az volt, hogy Damaszkusz megtámadása Edessza helyett „megmagyarázhatatlan ostobaság” volt, szerintük figyelembe véve a damaszkuszi atabég és a Zengidák közti súrlódásokat, illetve utóbbiak növekvő erejét, valószínű, hogy helyesebb lett volna minden erőt a Zengidák ellen fordítani. Mára azonban ez a nézet tarthatatlanná vált. David Nicolle és más történészek is megvédték a gyűlés döntését, mivel a városállam volt a legerősebb muszlim állam Dél-Szíriában, elfoglalása után jobb pozícióból küzdhettek volna ad-Dín növekvő hatalma ellen. Mivel Unur volt a két muszlim uralkodó közül a gyengébb, várható volt, hogy hamarosan ad-Dín veszi át Damaszkuszban is a hatalmat, így célszerűnek tűnt még ez előtt elfoglalni a várost.{{sfn|Nicolle|2009|pp=37–38}} Júliusban a nagyjából 50 ezer katona [[Tiberias]]ban gyülekeztekgyülekezett, majd a [[Galileai-tenger]]t megkerülve indultak Damaszkuszba.{{sfn|Runciman|1952|pp=228–229}}
 
=== Damaszkusz ostroma ===
222. sor:
A keresztesek nyugat felől támadtak, ahol [[gyümölcsös]]ök biztosították az élelmiszer-utánpótlást.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}} Július 23-án érkeztek a város alá, másnap muszlim támadás érte őket. A támadókat a város segítségére érkező [[I. Szaif ad-Dín Gázi]] moszuli és Núr ad-Dín aleppói uralkodó vezette. A keresztesek a falak alól visszahátráltak a gyümölcsösökbe, ahol csapdák és gerillatámadások nehezítették helyzetüket.{{sfn|Brundage|1962|pp=115–121}}
 
[[Türoszi Vilmos]] szerint a keresztesek július 27-én határoztak arról, hogy a város kevéssé védett keleti oldala alá vonulásrólvonulnak, ahol azonban kevesebb volt az étel és a víz.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}} Beszámolók szerint Unur megvesztegette a vezetőket, hogy kevésbé jól védhető pozícióba vonuljanak, illetve megígérte, miután a keresztesek hazatérnek, felbontja a szövetséget Nur ad-Dínnel.{{sfn|Brundage|1962|pp=115–121}} Közben már megérkezett Szaif ad-Dín és Núr ad-Dín is, így esélyük sem maradt a jobban védhető pozícióbapozíciókba visszatérni.{{sfn|Brundage|1962|pp=115–121}} Nem maradt más választás, mint az ostrom feladása, július 28-án Konrád aúgy Jeruzsálembehatározott, visszatéréshogy mellett határozottvisszatér Jeruzsálembe. {{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}} Útközben folyamatosan török íjászok akadályozták őket.{{sfn|Baldwin|Setton|1969|p=510}}
 
== Következmények ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Második_keresztes_hadjárat”