„Pierre-Étienne Flandin” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{építés alatt}}
{{Vezető infobox
| név = Pierre-Étienne Flandin
39 ⟶ 38 sor:
Politikus családban született. Apja, Étienne Flandin, jogász, [[Algír]] főügyésze, [[Tunézia]] kormányzója, [[Yonne (megye)|Yonne megye]], majd [[Francia India]] [[szenátus (Franciaország)|szenátora]].
 
Az iíjúifjú Flandin is jogot tanult, és [[Alexandre Millerand]] hadügyminiszter kabinetjében kezdte politikai pályafutását. Érdekelte a [[repüléstan]], 1912-ben pilóta vizsgát tett. 1914 tavaszán Yonne megye nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Az [[első világháború]] kezdetén az MF 33 repülőrajhoz osztották be, és részt vett az [[yseri csata|yseri csatában]] október 17. és 31. között. A repülés és [[légi közlekedés]] szakértője lett a hadügyminisztériumban. [[Paul Painlevé]] 1917-ben elhívta a szövetséges légierőket koordináló bizottságba.
 
A repülés és [[légi közlekedés]] szakértője lett a hadügyminisztériumban. [[Paul Painlevé]] 1917-ben elhívta a szövetséges légierőket koordináló bizottságba.
 
1929. november 3. és 1930. december 4. között [[André Tardieu]] első és második kormányában ipari és kereskedelmi miniszter. 1931. január 27. és 1932 január 2. között pénzügyminiszter [[Pierre Laval]] első és második kormányában.
1935. április 6. és 1936. január 22. között államminiszter Laval negyedik kormányában. A külügyminisztérium élén állt 1936-ban [[Albert Sarraut]] második kormányában, de a [[népfront (Franciaország)|népfront]] győzelme után elhagyta a kormányt.
 
[[Albert Lebrun]] köztársasági elnök miniszterelnökké nevezte ki 1934. november 8-án. Kormánya külpolitikáját az [[Olaszország]]hoz és a [[Szovjetunió]]hoz való közeledés jellemezte. 1935. június 1-énjén feloszlott a kormány. 1938-ban helyeselte a [[müncheni egyezmény]] aláírását, emiatt [[Paul Reynaud]] szakított az Alliance démocratique párt Flandin-vezette ideológiai vonalával.
 
A [[Franciaországi hadjárat|német invázió]] után nem ment követte [[Bordeaux]]-ba a kormányt, hanem [[Domecy-sur-Cure]]-be ment, ahol polgármester volt hosszú évek óta. Június 16-án a [[Wehrmacht]] elérte a települést és elfoglalta házát. Flandin [[Vichy]]-be ment és 1940. július 10-én ő is megszavazta [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] teljhatalmát. Az első [[Vichy-kormány]] élén [[Pierre Laval]] állt 1940. július 16. óta, de Pétain december 13-án leváltotta a túlságosan németbarát kormányfőt, és Flandint nevezte ki miniszterelnök helyettessé. A németek nem álltak szóba Flandinnel, nem tetszett nekik Laval menesztése. Flandin elhagyta a kormányt és Vichyt 1941. február 9-én. 1942 novemberében [[Algéria|Algériában]] jelen volt a [[Torch hadművelet]]nél, többször találkozott [[Winston Churchill (miniszterelnök)|Winston Churchill]] fiával, [[Randolph Churchill]]-lel, aki diplomáciai küldetésben [[Jugoszlávia|JugoszláviábaJugoszláviában]] mentjárt, és találkozott [[Josip Broz Tito|Titóval]].
 
1943-ban Flandint letartóztatták, [[Francia Nyugat-Afrika]] és Algéria kormányzóival együtt., Párizsbamert vitték,az ellenséges hatalmak képviselőivel tartották a kapcsolatot. 26 hónapi fogság után a bíróságnemzettel 5szembeni évméltatlan börtönbüntetésremagatartás ítélte,bűncselekményével azzalvádolta a váddal,legfelsőbb hogybíróság. azHárom ellenségesnapon hatalmakát képviselőivelvitatták Flandin háború előtti és alatti politikai működését, és végül tartottafelmentették a kapcsolatotméltatlan magatartás vádja alól. Az ítéletet1946 azonnaloktóberében semmisnekhozott nyilvánították,törvény mertértelmében hátatazonban fordítotttávol kellett maradnia a Vichy-kormánynakpolitikai élettől. Csak 1948 februárjában jelent meg nyilvánosan az Alliance démocratique párt kongresszusa alkalmából.
 
== Írásai==