„Koreai hullám” változatai közötti eltérés

A koreai hullám által generált bevétel 2004-ben a dél-koreai [[Bruttó hazai termék|GDP]] 0,2%-át adta.<ref name="quart"/> 2009-ben a szórakoztatóipar hárommilliárd dollár értékű exportot bonyolított le.<ref name="wave-cnn">{{cite web|url=http://articles.cnn.com/2010-12-31/world/korea.entertainment_1_korean-wave-exports-content/2?_s=PM:WORLD|title='Korean Wave' of pop culture sweeps across Asia|date=2010-12-31|accessdate=2012-1-16|publisher=[[CNN]]}}</ref> A koreai sorozatok exportjából 2003-ban 37,5 millió dollár folyt be, ami több mint a triplája az 1999-es bevételnek.<ref name="waxing"/> 2012-ben a ''hallyu''-termékekből befolyt összeg meghaladta a tízmilliárd dollárt.<ref>{{cite web|url=http://www.koreatimes.co.kr/www/news/nation/2012/12/135_126735.html|title=New records in K-pop, tourism, sports |date=2012-12-12|publisher=The Korea Times|accessdate=2012-12-26}}</ref> A koreai sztárok befolyással vannak az ázsiai divatra, a reklámokon keresztül a termékfogyasztási szokásokra, de még a [[plasztikai sebészet]]re is.<ref name="waxing"/> A koreai hullám hatására megnőtt a [[koreai nyelv]]et tanuló külföldiek száma.<ref name="waxing"/> A ''hallyu'' megítélése Dél-Koreában jórészt pozitív, a lakosság a nemzeti öntudat és büszkeség részeként, a koreai kultúra megismertetőjeként tekint rá; akadnak azonban akadémiai kritikusai is.<ref name="nationalism"/> A ''hallyu'' hatására [[Kjonggi]] tartományban [[Hallyuworld]] néven élményparkot létesítenek, melyben egy {{szám|18000}} férőhelyes [[K-pop]]-aréna és egy popmúzeum is helyet kap majd.<ref name="blouin">{{cite web|title=K-pop Concert Hall Site Drawn in Goyang’s Hallyuworld|url=http://enkr.blouinartinfo.com/news/story/866309/k-pop-concert-hall-site-drawn-in-goyangs-hallyuworld|publisher=[[Louise Blouin Media]]|accessdate=2 March 2013}}</ref>

 

 

Dél-Korea a világ popexportőrei között előkelő helyet foglal el, 2009-ben 31 millió dolláros bevételt hozott a gazdaságnak a popelőadók exportja.<ref name="quart"/> A koreai színészek a [[hollywood]]i színészek után a legjobban fizetettek, egy-egy híresebb színész évente akár 10 millió dollárt is keres, de akad olyan színész is, aki filmenként kap 5 millió dollárt.<ref name="washington post"/> A koreai hullám a könyvkiadásra is hatással volt, főképp a japán és kínai nyelven megjelenő koreai művek esetében.<ref>{{cite web|url=http://portal.unesco.org/culture/en/files/40656/12689887033Abstract_in_English_Hyeonju_KIM.pdf/Abstract_in_English_Hyeonju%2BKIM.pdf|title=Translating the Other in the Korean Wave|publisher=UNESCO|last=Kim|first=Hyeonju|accessdate=2012-1-13}}</ref>

[[Szingapúr]], [[Indonézia]] és a [[Fülöp-szigetek]] is a koreai hullám hatása alá került,<ref>{{cite web|url=http://www.straitstimes.com/BreakingNews/Lifestyle/Story/STIStory_743792.html|title=Korean Wave sweeps through Singapore's Malay community |publisher=The Subday Times|date=2011-12-11|accessdate=2012-1-17}}</ref> de például [[Üzbegisztán]]ban is nagyon elterjedt, 2009-ben és 2010-ben összesen 20 koreai sorozatot vetítettek itt a helyi adók.<ref name="KOTRA"/> Thaiföldi producerek Koreába utazva próbálják ellesni a jó sorozatok készítésének titkait,<ref name="wave-cnn"/> a thai fiatalok előszeretettel követik a koreai divatot, a helyi televízióadók pedig átlagosan napi 100 percnyi koreai doramát vetítenek.<ref name="thaidivat"/> A ''hallyu''nak köszönhetően a Dél-Koreába látogató thai turisták száma megkétszereződött.<ref name="thaidivat"/>

 

 

Az észak-koreai ''The DailyNK'' szerint az észak-koreaiak szinte minden generációján elhatalmasodott a dél-koreai termékek okozta láz, a fiatalok közül sokan „úgy érzik, szűk farmert és magassarkú cipőt kell viselniük, akkor is, amikor a napi szükségleti cikkekhez is nehéz hozzájutni.”<ref name="dailynk">{{cite web|url=http://www.dailynk.com/english/read.php?cataId=nk00400&num=7856|title=Young People Surfing the Korean Wave|date=2011-6-21|accessdate=2012-1-16|publisher=The DailyNK}}</ref> Az újság szerint a kormány minden megszorító intézkedése ellenére az észak-koreaiak megtalálják a módját, hogy hozzájussanak a dél-koreai sorozatokhoz és popzenéhez. A dél-koreai divat hatással van Észak-Koreára is, illetve a nyelvre is, egyre több divatos dél-koreai szó kerül át a popzenének és a sorozatoknak köszönhetően. A CD-k és DVD-k mellett egyre népszerűbb a [[pendrive]] is, amelyet a ''The DailyNK'' szerint nehezebben találnak meg házkutatáskor a rendőrök.<ref name="dailynk"/>

{{idézet 2|A koreai hullám nem egyéb, mint [[tőke (közgazdaságtan)|tőke]] által alakított játék a popsztárokkal.|Pek Vondam egyetemi oktató<ref name="nationalism"/>}}

[[Fájl:TVXQ in Paris France cropped.JPG|bélyegkép|250px|A [[TVXQ]] együttes bírósági pert indított a menedzsmentje ellen az igazságtalannak tartott, 13 évre szóló szerződésük miatt. A koreai popipart erős kritika éri az előadókkal való bánásmód miatt.<ref name="bbc-darkside"/> ]]

 

Egy koreai dokumentumfilmes szerint a koreai szórakoztatóipar nem a magas kultúra, hanem a tömegkultúra képviselője.<ref name="nationalism"/> Egy másik kritikus megkérdőjelezi a produkciók eredetiségét és „koreaiságát”, szerinte a koreai szórakoztatóipar semmiféle újdonsággal nem szolgál, gyakorlatilag az amerikai és a japán mintákat másolja mind a zene, mind a televíziózás terén.<ref name="nationalism"/> Másik gyakori kritika, hogy a koreai hullám nem más, mint kereskedelmi árucikk, a [[kapitalizmus]] végterméke, amely lehetőséget teremt a koreai cégeknek a külföldi piacok meghódítására. A jelenség jövője miatt aggódó vállalatok a ''hallyu'' állami támogatását szorgalmazták, ami meg is valósult, mivel a koreai kormány az ország globális versenyképességének kulcsát látja a ''hallyu''-termékekben.<ref name="nationalism"/> I Dongjun kritikus szerint a ''hallyu''-termékek nem tudnak maradandót alkotni, és ugyancsak kritizálta a jelenség állami támogatását: „Koreán kívül egyetlen más állam sem tartott vészhelyzeti gyűlést és küldött bürokratákat egy másik országba, hogy elősegítse a szórakoztatóipara betelepítését.”<ref name="nationalism"/> Von Jongdzsin kultúrakutató egyik írásában szarkasztikusan jegyezte meg, hogy a koreai hullám egyetlen aspektusra épül: „Gyűjtsünk össze mindent, amit el lehet adni!” – ahelyett, hogy a jelenséget az ázsiai régió kulturális egyesítésére, a kultúrák közötti kommunikáció elősegítésére használnák fel.<ref name="nationalism"/> A [[BBC]] kritizálta a koreai popipar működését is, kijelentve, hogy a menedzsmentként is működő kiadók exkluzív, hosszútávú „rabszolgaszerződések” keretében dolgoztatják a sokszor tinédzserkorú popsztárokat, akiket gyakran meg sem fizetnek rendesen.<ref name="bbc-darkside"/> Az előadók érdekvédelmi szervezete szerint a helyzet „nem tartható fenn sokáig”.<ref name="bbc-darkside"/>